Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Harmadik fejezet. A szocializmus lehetetlensége
............................. 184 MUNKÁLATOK LVtII. ÉVFOLYAM azon álláspont, a melynek alapján a társadalmat szétdarabolták és a vele való általános nemtörődést („laisser faire : laisser passer“) a legnagyobb bölcseségnek nyilvánították. Ez ellen a reakczió jogos volt; és a mennyiben a szoczializmust, mint a szélső individualizmus ellen irányuló erélyes tiltakozást tekintjük, ez kétségkívül jogos alapon áll. De a szoczializmus a maga részéről is túlságba viszi a dolgot, a mennyiben csak a társadalmi szempontot veszi tekintetbe és az egyednek szabad, önálló tevékenységhez való jogát figyelmen kívül hagyja. Megrabolja az egyént minden szabadságától, hogy őt a társadalom rabszolgájává, a társas termelés nagy gépezetének kerekévé tegye. Ez is visszás dolog. Mint rendesen, úgy itt is középen van az igazság. Az embert mindkét oldaláról, úgy egyedi, mint szoczialis oldaláról kell figyelembe venni és e két szerepét össze kell egyeztetni. Ez azon szilárd alap, a melyből minden józan társadalmi reformnak kiindulnia kell. A testületi szervezkedés megindítása és fejlesztése, mint már föntebb jeleztük, kétségkívül a legjobb és legbiztosabb eszköz arra, hogy az egyed jogos igényei a társadalom igényeivel összhangozzanak és a merev ellentétek kiegyenlíttessenek. A társadalmi reformnak azonban a legfontosabb, sőt elengedhetetlen föltétele akeresztényszellem feléles z- t é s e. A törvényes rendszabályok az uj rendnek csak külső keretét alkothatják ; az éltető szellemnek a kereszténységből kell fakadnia. Csak a kereszténység talaján simíthatok el a kirívó társadalmi ellentétek. Ne ámítsuk magunkat azzal, hogy egy dologkerülő és követelő munkás-tömeget még a leghelyesebb és legjobb akaratú állami törvényhozás is valaha kielégítsen. És honnan nyerheti vájjon a munkás a megelégedés és munkaszeretet szellemét ? Csak a teljes és élő kereszténység soha ki nem apadó forrásából. Miként is kívánhatják a munkástól, hogy megelégedett és türelmes lélekkel viselje el mostoha helyzetének kikerülhetetlen fáradalmait és nehézségeit, ha azon meggyőződést érlelik benne, hogy az örök jutalom reménye, az örök büntetéstől való félelem csak hiú ábránd, és hogy e földi élettel mindennek vége?
