Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Harmadik fejezet. A szocializmus lehetetlensége
BEFEJEZŐ ELMÉLKEDÉS 185 _________•____ A keresztény szellem fölélesztésének azonban nem szabad csak az alsó néposztályra szorítkoznia, hanem ki kell terjednie a magasabb, az irányadó körökre is. Avagy nem merő gúny-e, ha az úgynevezett „felvilágosodottak“ a munkástól keresztény megnyugvást és türelmet kívánnak, holott maguk a kereszténység parancsolatait lábbal tiporják, sőt a legdurvább hitetlenséget nyíltan fitogtatják? Nem gúny-e az, ha a munkásoknak megelégedést és lemondást prédikálnak, önmaguk pedig a legesztelenebb fényűzésnek és mindenféle kicsapongásnak hódolnak ? A birtok tulajdonosainak mindenekelőtt önmagokon kell a keresztény reformot megkezdeniük. Meg kell győződniük arról, hogy a munkásokkal szemben nemcsak jogaik, hanem kötelességeik is vannak : az igazságosság és a szeretet kötelességei. Gondolják meg azt, hogy ők bizonyos tekintetben Istentől rendelt kezelői földi vagyonuknak, a melynek némiképen mindenki javára kell szolgálnia. Legyenek tudatában annak, hogy a munkás nemcsak arra való, hogy kizsarolják, hanem eszes ember, Krisztusban testvérök, ki Isten előtt ép annyit ér, mint a leggazdagabb és leghatalmasabb ezen a földön. A mai szoczialis ellentétek csak akkor fognak véglegesen kiegyenlítődni, ha ugyanazon keresztény érzület, kölcsönös becsülés és szeretet köteléke fűzi össze a szegényt és gazdagot, az urat és a szolgát. És mivel az Egyház a keresztény vallásnak Istentől rendelt védője és ápolója, és mivel feladatát csak úgy oldhatja meg, ha akadálytalanul fejtheti ki erőit: azért mi az egyház és közegei számára teljes szabadságot kívánunk. Kiváltképen kívánjuk: adják meg az egyháznak teljes egészében azon befolyást, mely őt a népiskolától kezdve egész az egyetemig megilleti. Valóban érthetetlen, hogy államférfiaink közül egy- némelyik oly borzasztóan korlátolt egyházpolitikát űz. A társadalom legmélyebb alapjaiban megrendült és recsegve-ropogva összedűléssel fenyeget, és ime, bölcseink a kormányrúd mellett, azt gondolják, hogy életmentő munkát vittek véghez, ha azon tudattal térhetnek nyugalomra, hogy egy leányzó sem lépett „illetéktelenül“ zárdába, hogy egy zárda-szűz sem vigasztalt és ápolt „illetéktelenül“ beteget, egy káplán sem tanította a
