Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)

Harmadik fejezet. A szocializmus lehetetlensége

BEFEJEZŐ ELMÉLKEDÉS 183

Ha pedig békés úton akarják a nagy felforgató párt részéről fenyegető veszélyt elhárítani, akkor vegyék komolyan a szoczialis reformot. A legutolsó munkásnak is emberi méltóságához illő családi életet kell biztosítani. Ehhez nemcsak az szükséges, hogy elégséges bért kapjon, hanem az is, hogy egészségére és életére is tekintettel legyenek, és őt túlságos munkával meg ne terheljék. Nemcsak igazságosan, hanem tisztelet- és szeretetteljesen is kell vele bánni. Végül azon meggyőződést kell benne megérlelni, hogy szerencsétlenség vagy betegség esetén nem fogják gyámoltalanul az utczára vetni. És mivel ezen reformokhoz a privát kezdeményezés és munkásság manap már korántsem elég, azért az erre vonatkozó, szükséges törvényes intézkedéseket a nyilvános hatóságtól követeljük. A szo- czialista reformnak odáig kell idővel mennie, hogy az utolsó munkás is, ha szorgalmas és takarékos, alapos reményeket táplálhasson arra, hogy lassan-lassan a társadalmi rangfokozatban magasabbra emelkedjék. *)

Azon kifogást hozták fel ellenünk, hogy mi nem igen ismertük el a szoczializmusban rejlő „jogosult elemet“. Mind- azáltal, ha azt nézzük, a mi a többi párttal szemben a szo- czializmus sajátja, — és épen erről van szó — úgy a szoczializmusban nem rejlik semminemű jogosult elem. Ha ilyent a szoczializmusban találni akarunk, az legfeljebb csak az ellentét : a szabadelvű iskola szélső individualizmusával.

Az embert két szempontból kell venni. Az ember első sorban önálló, szabad elhatározással felruházott egyed; másodsorban társas lény, mely a társadalomban gyökerezik, és hivatása, hogy abban éljen. A liberalizmus — legalább a régibb — az embert csak az első szempontból vette figyelembe. Csak az egyénre és önállóságára volt tekintettel; a társadalomhoz való viszonyát pedig egészen figyelmen kiviil hagyta. Ez volt

*) Arra nézve, hogy az állam részéről, véleményünk szerint, minő positiv rendszabályok szükségesek a társadalomban, annak reformálására bővebb tájékoztatást „M o r a 1 p h i 1 o s o p h f e“ ez. művünk II. kötetében (508—521. 11.) találhat a szives olvasó.