Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Harmadik fejezet. A szocializmus lehetetlensége
— 182 MUNKÁLATOK LVIII. ÉVFOLYAM szoczializmusban, a hol a „rendezőket“ a nép választja és mozdítja el ; a hol már a teljes jogegyenlőség elve sem tűri meg az állandóságot a legbefolyásosabb hivatalok betöltésében ? Nem gátolná-e folytonosan, nem akasztaná-e meg a nemzeti termelést az örökös kísérletezés és változtatás? Ha pedig a legfelsőbb vezetőknek nem akarnak semmi hatalmat sem adni, és ha határozataikat a néptöbbség jóváhagyásától teszik függővé, akkor a hivataluk sikeres betöltéséhez szükséges hatalomtól fosztják meg őket. Befejező elmélkedés. Ezzel be akarjuk fejezni a szoczializmusra vonatkozó vizsgálódásainkat. Hisszük, hogy minden elfogulatlan olvasó, a ki elejétől végig figyelemmel kisért bennünket, azon meggyőződésre jutott, hogy a szoczializmus még legjózanabb alakjában is helytelen és keresztülvihetetlen. Teljesen tart- hatlan vallási és nemzetgazdasági alapokon nyugszik ; s nemcsak hogy nem képes fényes Ígéreteit beváltani, melyekkel a tudatlan tömeget hitegeti, hanem még azon műveltséget is szétrombolná, melyet a kereszténység teremtett és bennünket a durva barbárság korába vetne vissza. Nagyon igaz, a mit apápai körlevél amunkáskérdésről mond : „Mindezekből világosan kitetszik azon szoczialista elvek kárhozatos volta, a melyek szerint az állam a magánvagyont elvenni és azt közvagyonná tenni volna hivatva. Az ily tan a munkás- osztálynak, a melynek állítólag javát czélozza, csak legnagyobb kárára válik ; ellenkezik minden egyes ember természeti jogaival ; félremagyarázza az állam hivatását és megakadályozza a társadalmi élet békés fejlődését.“ De nem is kell a szoczializmus állandó uralmától tartanunk, mert az emberi természet kiirfhatatlan ösztönével és hajlamaival homlokegyenest ellenkezik.
