Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Harmadik fejezet. A szocializmus lehetetlensége
175 EGYES ELLENVETÉSEK MEGCZÁFOLÁSA korban kellene a társadalomnak végérvényesen döntenie tagjainak kiképeztetése és pályaválasztása kérdésében. A szo- czializmus és a szabadság tehát összeférhetetlenek. A szabadságot „a nemzeti munkának minden tekintetben való tervszerű szabályozásával összeegyeztetni oly nehézség, a melyen a szoczializmusnak hajótörést kellene szenvednie.“ HATODIK CZ IKK. Egyes ellenvetések megezáfolása. 1. §• A szerzetesrendek kommunizmusa. A szoczializmus támogatása végett a kath. egyház szerzetes-rendjeire is hivatkoztak már, melyekben a legteljesebb kommunizmus uralkodik. Miért ne lehetne hasonló intézményt általánosítani ? Azonban a kath. szerzetes - rendek és a szoczializmus között megmérhetetlen űr tátong. A szoczializmus általánosságban és kivétel nélkül olyasmit akar meghonosítani, a mi természeténél fogva a múlandó javakról való teljes lemondást és a tökéletesség után való buzgó törekvést tételezi fel ; s igy ezen intézmény jelen körülmények között csak kevés embernek való. Bizonyos, hogy ott, ahol oly férfiak kerülnek össze, kik minden mulandóról lemondottak és magokat kizárólag Isten és felebarátjuk szolgálatára szentelik, bizonyos birtokközösség igenis létre jöhet, a nélkül hogy egyenetlenség és viszály támadna ; sőt itt ez a rend nagyon is hasznos, mert az egyes embert a földi szorgoskodástól fölmenti. De olyannak véve az embert, a milyen, csak kevesen képesek a lemondás és a tökéletesség után való törekvés ily magas fokára emelkedni. Ezért is kivihetetlen és esztelen egy vállalat azt akarni, hogy a magántulajdonról minden ember lemondjon és az államilag szervezett termelés járma alatt nyögjön. A szoczialisták ugyan azzal dicsekszenek, hogy ők a magántulajdonról való lemondást nem követelik ; ők ezt csak
