Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Harmadik fejezet. A szocializmus lehetetlensége
MUNKÁLATOK LVIII. ÉVFOLYAM 140 kodik mesterét túlszárnyalni. Előtte „világos“ az, „hogy az olyan munka, mely teljes szabadságra s egyenlőségre van alapítva, a melynél az egyes az összesért, az összes az egyesért kezeskedik, az érdekközösség legélénkebb érzetét kelti föl, vetélkedést s élénk alkotó szellemet ébreszt, minő a mai gazdasági rendszer mellett soha és sehol sem található . . . S ezen szellem viszont a munka gyümölcsözőbbé tételére és a termény tökéletesítésére van kihatással“.1) „Továbbá úgy az egyesnek, mint az összeségnek érdekében áll, hogy egymásért kölcsönösen munkálkodjanak, hogy minden a lehető legjobban, a legtökéletesebben és a lehető leggyorsabban szol- gáltassék be, részint azért, hogy munkaidőt takarítsanak meg, részint pedig, hogy időt nyerjenek újabb termékek előállítására a magasabb igények kielégítése végett“.2) De ezek üres szavak. Miért állana érdekében a munkásnak a szoczializmusban az, hogy napról napra fáradjon s takarékosan bánjék a termelés eszközeivel ? Hisz szorgalmának gyümölcséből ő csak a legparányibb részt kapja. Gondoljunk egy szoczialista államban millió „társ“-at, akkor mindegyik csak egy milliomodrészét kapja munkálkodása gyümölcsének. És ha lusta, mit bánja ő ; hiszen csak egy milliomodrészt vészit abból, a mit szorgalma által előállítana. 3) ' • >) Die Frau, 269. 1. s) Die Frau, 269. 1. ?) Azon szorgalomra vonatkozólag, mely a jövő államában uralkodnék, igen találó képet szolgáltatott, a berlini lapok tudósítása szerint, Wernernek, a berlini „ifjak“ ismert szóvivőjének nyomdája. Mivel a szoczial- demokraták általában a kialkudott bérmunkától, mint kizsákmányolásra szolgáló eszköztől irtóznak, azért Werner betűszedő segédeit megszabott, mintegy 30 márka hetibérrel fogadta fel. Ámde ezek, mint ezt Werner egy nyilvános gyűlésen előadta, néha csak 1'50 márka értékű munkát szolgáltattak. Minden javulásra czélzó figyelmeztetés eredménytelen maradt. Midőn Werner egyik czégtársa nagyobb csendre intette a segédeket, mivel nem bírt dolgozni a folytonos lárma és veszekedés miatt, akkor ezek a Mar- seillaise-t a „le a zsarnoksággal“ versszaknak különös nyomatékkai való hangoztatása közt — mint Werner magát kifejezte — „ordítozták“. Werner ismét kialkudt munkabért kényszerült életbe léptetni és két csendzavarót elbocsátani. — Ez egy kis életkép a szoczialdemokraták jövendő paradicsomából.
