Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)

XIV. Darwinismus és Häckelismus

Darwinismus és Häckelismus. 85

morfológia és fiziológia, mint az elemi szervek és az embryonalis fejlődés, mint a kövesedés tanának és a szervezetek földrajzi elterjedésének tényei, egy szóval a legkülönbözőbb élettani terek összes tényei ?« ‘)

Mindezen »— logiá«-nak felszámlálása, mely a leszármazás elméletét bizonyítani hivatva volna, mindenesetre hatásosan hangzik. De csak hangzik, ha meggondoljuk, hogy Hackel szükségét érezte főbizonyítékát hamis ábrákkal támogatni. Mit tartsunk többi bizonyítékairól, erre, reményiem, később fogunk visszatérni. Most Jürgens jézustársasági atya következő szavaival zárom be soraimat :

»Az állat-embryologia terén kitűnt, hogy az emlős állat embryójában már a legelső külömbség is a gerinczes állatok legfelsőbb jegyét tünteti fel, és a növényembryologia a maga részéről bebizonyította, hogy már a planerogamok négysejtes csirájában is észlelhető a sarj- és gyökérhajtás törekvésének különbsége. Mióta e két tény bizonyos, nem jöhet többé eszébe egy igazságszerető kutatónak sem »a szerves fejlődés«-nek Müller, Häckel és társai czégéből kikerült alaptörvényét figyelemben részesíteni. A nemek egymástól való mechanikai fejlődése a fejlődéstörténet alapján e szerint tarthatatlan.« * 2)

*) Häckel : »Freie Wissenschaft und freie Lehre« Stuttgart 1878. 14—16. o.

2) Stimmen aus Maria-Laach, XXIV. köt. 318. o.