Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XIV. Darwinismus és Häckelismus
78 Munkálatok 56. évfolyam. akarja múlni elődeit és újdónat-új elmélet alapítójának akar feltűnni, ép úgy tesz Naegeli úr is. A darwinistikus fejlődéstan túlhaladott álláspont reá nézve. Hisz ebben nemcsak mi ultramontánok, a kiknek a darwinismus sohasem kellett, hanem még a legújabb »monisztikus« tudósok is őszintén egyetértenek vele. Most azonban előáll a saját elméletével, csakhogy abban újra benne van a »ha« és »de«. Naegeli úr ezeket írja : »Az ősnemzés fehérnyetesteknek maguktól való képződését tételezi fel ; oly feladat ez, a mely a szabad természetben valószínűleg nem történik puszta víztömegben, hanem valami finom porhanyós állag (agyag, fövény) nedves, földszinti rétegében, a hol a szilárd, cseppfolyós és légnemű testek tömecserői összehatnak. Ida tehát fehérnyetestek valahol önmaguktól keletkeznek, akkor igaz az is, hogy van magától való növekedés és szaporodás, tehát ősnemzés is. Igaz, ily sejtanyag alig érdemli a szervezetnek nevét, mert növekedése és szaporodása bensőkép még nem szabályoztatok. Az ős-eredetileg keletkezett fehérnye-micellák teljesen rendezetlen vagy külső befolyásoktól feltételezett állapotban vannak. Lassan-lassan azonban növekedés és szaporodás, benső körülmények által nagyobb határozottságot nyernek. Az eredetileg szabályszerütlen vagy a külső körülményektől függő állapotnak végre is rendezett s egyedül a fehérnye micellák természetétől függővé kell alakulnia.« *) Találóan fűzi Jürgens jézustársasági atya e szavakhoz a következő megjegyzést: »Bizony nehéz dolog lenne »nehéz, élettani kérdések terét« eszeveszettebb ábránd-gvakorlatok »szabad gyakorló terévé« átalakítani, a mint ez itt történt, és ezt nem a bölcselők, hittudósok, vagy más mindenféle rangú és rendű irók tették ám, hanem maguk a fiziolo- gusok.«2) És most térjünk ál arra, a mit ön a darwinismus bizonyítékának gondol. ') Naegeli »Mechanisch-physiologische Theorie der Abstammungslehre« (München és Lipcse, Oldenburg 1884.) 87. 42. o. ■) Jürgens atya : »Stimmen aus Maria Laach« 28. köt. 32. o.
