Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XIV. Darwinismus és Häckelismus
Darwinismus és Häckelismus. 79 Először is a szerves lények földrajzi elterjedését állítja sorompóba. De már hogy is bizonyítana ez a darwinismus mellett és Mózes ellen ? Ugyan legyen szíves felütni Mózes 1. könyvét. Ott ezeket fogja találni (I. 11.): »Teremjen a föld zöldellő és maghozó fűvet és gyümölcsöző fát, mely gyümölcsöt hozzon neme szerint.« De mutassa meg, hol mondta Mózes, hogy a föld csak egy helyen termett füvet és fát? Nem teremthetett Isten mint egy helyen, úgy a föld különböző helyein is növényeket és állatokat? Nem teremthetett pl. 5 teremtési központban pillangókat? Másodszor hivatkozik az embryologiára. A méh-magzat ön szerint befutja a szerves lények különböző fokozatait, tehát a növény- és állatnemek is átmentek e fokozatokon. Hasonló logikával állíthatom: Krupp úr gazdag lett, nem gazdag elődök hagyományából, hanem saját tevékenységéből : tehát a schaumburg-lippei fejedelem is meggazdagodott, nem örökség folytán, hanem saját munkájából. A mily hamis ez a következtetés, sokkal tévesebb a méh-magzatban levő egyed lassú fejlődéséből a nemek lassú fejlődésére következtetni. Hisz az egyedeknél mindennap látjuk, hogy nőnek és öregednek. Nem csoda tehát, hogy mint méh-magzatok is különböző fokozatokon mennek át, a melyeknek más szerves lény formájával több vagy kevesebb hasonlatosságuk lehet. A nemeknél és fajoknál ellenben, a mennyire megfigyelhetjük azokat, ép ennek ellenkezője nyilvánul, t. i. nagy állandóság. Mindig azok maradnak, a mik : így pl. a madarak fészköket most is úgy építik, mint ezer esztendő előtt ; a juh ma ép úgy béget, mint Herodot idejében. Heer 0., a híres kutató, Anglia rovarjairól, De Geer pedig Svédországéiról mutatta ki, hogy azok ösztönei, pl. a formica sanguinea rabszolgatartási ösztöne, a vízözön ideje óta valószínűleg állandó, a mennyiben a megfelelő svájczi rovarokkal ma is megegyeznek, jóllehet életkörülményeik (éghajlat stb.) egészen elütnek. Heer 0. szerint azonban a vízözöntől 100,000 év választ el bennünket. A nemeknél és fajoknál tehát nagy állandóságot tapasztalunk, míg ellenben az egyedek szüntelen fejlődésen és változáson mennek át. Mi jogosít fel tehát bennünket, hogy
