Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)

VIII. A személyes és végtelenül tökéletes Isten

A személyes és végtelenül tökéletes Isten.

(0. theologus leveléből.)

átér úr, én még nem adom meg magam. Én u. i. azt tételezem föl, hogy a világnak az ős-anyagból való folytonos fejlődése szükségszerűségen alapul. És azzal, hogy ön a világon kívül levő valamit tételez föl, a mit Istennek nevez, még nem mutatta ki, hogy az a valami egy személyes, értelemmel és akarattal felruházott lény. Ha pedig nem személyes lény, akkor már csak mégsem érdemli meg az Isten nevet, még akkor sem, ha örök szükségességnél fogva létezik.

(H. páter válasza.)

Theologus úr azzal a »szükségképeni fejlődés«-sel is csak a négyszögű kör-féle ellenmondásban botorkál. Próbáljuk csak ezt számokkal kimutatni ! Vegyük fel, hogy az állítólag örök ős-anvag tökéletessége = 10. Ezen ős-anyagnak most tovább kell fejlődnie a növény, az állat, végre az ember tökéletességéig. Tehát egy 11-ik, 12-ik, 13-ik és ki tudja még hányadik tökéletességnek kell melléje sorakoznia. Honnét van már most pl. az a 13-ik tökéletesség? A semmiből ?

Nem! — mert: »A semmiből semmi sem lesz« — legfeljebb akkor, ha a semmi és valami között lévő űrt a végtelen teremtő erő hidalja át. Az új tökéletességnek tehát a meglévő 10. tökéletességből kellene származnia. De hát hiszen az ezen tízben egyáltalában nem foglaltatott benn! Egyébiránt ezen pontnál tovább nem időzöm. Az öröktől fogva fejlődő anyagról szóló elméletének megczáfolására elég,

VIII.