Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
VI. Az "örök" anyag
IMHiRIPRRHMHMIIPIHiHMIRPISIiMPffiiPiRlilIRHHHPlHH Az »örök« anyag. 23 2. Nemcsak az, a mit önnek a végtelen szám lehetetlenségéről általában mondottam, szól az anyag örök volta ellen, hanem még talán sokkal inkább azon okoskodás, melylyel én önnek a teremtett teremtők végtelen sorának tarthatatlanságát kimutatni igyekeztem. Én azt mondottam, hogy ezen teremtők olybá vehetők, mintha mindegyikük elődjének fia és utódjának atyja lenne. Már most ezen sorban az atyatulajdonságnak ép annyiszor kell előfordulnia, mint a fiu- tulajdonságnak. Minthogy azonban a fiu-tulajdonság a sor végén egy fölösleges számot tüntet föl, a sor elején ennek megfelelően egy fölösleges apa-tulajdonságnak kell lennie. Vigyük át ezen felfogást a teremtetlen teremlők végtelen soráról az egymásból fejlődő dolgok sorára! Ón szerint az ember a majomból származott volna, a majom egy másik lényből és így tovább. Tehát a majom az utóbbi esetben a fiú, az előbbiben pedig az atya tulajdonságával bírna; az emberiség azonban csak a fiú-tulajdonságot tünteti fel ; minthogy legalább még eddig nem lett ujnemü lény atyjává. Vegye már most az anyag összes fejlődését akár végesnek, akár végtelennek, a fejlődés legelején mégis csak kell egy felesleges atyának lennie, a ki egyúttal nem fiú, minthogy a végén egy felesleges fiú van, a ki nem egyúttal atya ; mert az atyák számának a fiúk összességével száiptanilag egyenlőnek kell lennie. Ebből aztán az következik, hogy az anyag eredeti állapotának olyannak kellett lennie, melyet más nem előzött meg. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha az anyag azelőtt vagy egyáltalában nem létezett, vagy öröktől fogva nyugvó állapotban volt. Ha egyáltalában nem létezett, akkor teremtetnie kellett; ha pedig eredeti állapota a nyugalom volt, úgy egyáltalában nem látható be, miként jutott egyszerre arra, hogy fejlődésnek induljon és hogy megtegye az összes változásokat egész a jelenig. Önmagától kétségkívül nem érezte magát erre ösztönöztetve ; mert ha a fejlődés lényegében rejlett volna, akkor már öröktől fogva kellett volna fejlődnie. Kívülről pedig ép oly kevéssé kaphatott ösztönzést ; mert az ön föltevése szerint az anyagon kívül eredetileg semmi sem létezett. Ebből aztán következik, hogy az anyag, épen mert fejlődik, örök nem lehet.
