Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
VI. Az "örök" anyag
VI. Az „örök“ anyag. (0. theologus leveléből.) j>ól gondolta Páter úr, hogy én a teremtők végtelen soráról szóló elméletet nem vettem valami komolyan. Én t. i. minden világon kívül létező Istent tagadok. Abban, hogy az összes dolgoknak kell létokkal bírniok, kell egy önmagától való lénynek lennie, ebben mondom, egyetértek önnel. És ez az önmagától való lény, a mely öröktől fogva van, nem más, mint épen az anyag. Ebből fejlődött Darvin elmélete szerint a növény- és állatvilág és végre az ember. »Kezdetben vala a légenv és a légeny isten vala« — ez az én hitem ! (H. páter válasza.) Az ön felelete, Theologus uram, minden esetre különösen hangzik egy evangélikus hittudomány-hallgató szájában. Most arra szánom magam, hogy annak tarthatatlanságát teljes higgadtsággal kimutassam. Világosság kedvéért a külömböző szempontokat külön-külön számok alatt sorolom elő : 1. Először is visszatérek arra, a mit mondottam, hogy a végtelen szám ellenmondást foglal magában. Az anyagot, egyátalán a teremtett világot, évekkel meg lehet mérni. Év- ről-évre vénül. Már most, ha örök volna, úgy éveinek száma végtelen lenne, tehát tovább nem növekedhetnék. Minthogy azonban évről-évre növekszik, ép azért nem örök : valamikor kezdődött, teremtetett, tehát egy Teremtőt tételez fel, kinek élete nincs évekhez kötve. Erre azonban kisebb súlyt fektetek, — mert mint már mondottam — kath. tudósok is elfogadják a végtelen szám lehetőségét.
