Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)

V. A teremtő lények "végtelen" sora

■

A teremtett lények »végtelen sora«. 21

sor elején egy teremtőnek kell lennie, amely nem teremtetett. Mert •— mint már említém — minden teremtmény feltételez egy teremtőt; tehát mindkettő számának mennyiségtan ilag teljesen egyenlőnek kell lennie. És ilyen formán az ön teremtett teremtőinek végtelen sora egy nagy semmi. Hanem igenis, az összes létező dolgok végoka maga a te- remtetlen, önmagától való Isten.

Különben is képtelenség olyasmit állítani, hogy minden létezőt egy másik hozott létre. Mert ezen »másik« minden esetre vagy a létező dolgok sorába tartoznék, vagy nem. Ha bele tartozik, akkor azon sor egy önmagába visszatérő kört alkot: más szóval az a csoda történnék, hogy a dédapa dédunokájának fia lenne, a mi pedig teljesen lehetetlen. Ha pedig ama »másik« nem tartozik a létező dolgok körébe, akkor hát egyszerűen nem létezik, tehát egy másikat létre nem hozhat. Kell tehát egy önmagától való lénynek, egy teremtőnek lennie, a kit azonban más nem teremtett.