Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
V. A teremtő lények "végtelen" sora
V. A teremtő lények „végtelen sora“. (0. theologus leveléből.) jól van hát Páter úr, legyen igaz az okság elve. Ámde a világon kívül létező Isten ismeretére ön annak segítségével el nem juthat.. Az egész világ létezését, úgy is megmagyarázhatjuk, ha a teremtő lények végtelen sorát tételezzük fel, melyeknek mindegyike az utána következőnek létrehozója, a legutolsó pedig a mostani világé. Ebben az egész sorozatban nem talál ön önmagától való lényt (ens a se), miként ön nevezi, nem talál teremtetlen lényt, nem talál Istent. Tehát a világrendi érvvel nem bizonyíthatja be Isten létét. Mégis csak furcsán hangzik az ön felfogása, fiatal barátom! Mondja meg csak. ha őszintén akar beszélni, többre becsüli-e ön az efféle regényes felfogást, mint a teremtésnek Mózes által leirt oly egyszerű s magasztos történetét? Mindazonáltal nem mellőzöm kicsinylőleg véleményét, hanem alaposabban veszem bonczkés alá feltételezéseit és megkísérlem azokat mennyiségtani úton megczáfolni. Mindenek előtt az én nézetem szerint a létező dolgok végtelen száma, melyet ön a világ létének megfejtésével foglalkozó elméletében feltételezett, mennyiségtani ellenmondást foglal magában. Mert végtelen szám az lenne, amely nem volna nagvobbítható. Én azonban a létező lények számát mindig tudom növelni (legalább gondolatban) új lények hozzáadása által. Az olyan szám pedig, a mely növelhető, épen nem végtelen, hanem bárhol, de van vége, mert azon túl még növelhető. (II. páter válaszából.) 2*
