Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XXVII. Ellenvetések
252 Munkálatok 56. évfolyam. Vele szemben megjegyeztem már, hogy üres szavakkal játszik csak. Erkölcsi rendről beszél, de alapjában az önzés, az érdek rendjére gondol. Mert ellentétet állít föl a kötelességérzet és az erkölcsösség közt, míg az erkölcsi rend alatt általában a kötelességek összegét szoktuk érteni ; az engedelmesség, hála, szeretet stb. kötelességét. A szavakkal való hasonló játékra bukkanunk most Büchner idézeteiben. Mert az önzés szerinte is »minden tettünk utolsó és legfőbb rugója«. A mit ő azonkívül az önzés utálatosságáról és azon kötelességről beszél, hogy a közösség érdekeit kell szolgálnunk, annak végoka — szerinte — abban rejlik, hogy a nagyon is vastag önzés által saját érdekeimnek ártok, illetőleg, hogy a közös jólét szol- gálása által saját javamnak használok. S így végre is minden az önző érdek rendszerére lyukad ki, s nem az erkölcsök, a kötelességek rendszerére. De ez nem is lehet máskép. A ki Istenben, Teremtőjében hisz, az az Istenhez való viszonyában, azon kötelességében, hogy neki mint Urának szolgáljon, találja minden tettének legfőbb és végső rugóját. Mindenesetre tudja azt is, hogy Isten iránt való engedelmességével egyúttal saját, igazi érdekét is szolgálja. De ezen szempont csak másodrangú : az utolsó és legfőbb a kötelességé marad. Nem így áll a dolog az istentagadónál, Istentagadásával az igazi kötelességek alapja is összedől, és az erkölcsi rend szükségképen pusztán érdekek rendszerévé törpül, mint azt Spen- cernél és Büchnernél láttuk. Hogy ezen érdekrendszerből az egész szocziáldemok- raczia a jövő államával együtt kifejlődjék, csupán némi következetességre van szükség. S mi lesz a házasságból? maga Büchner mondja meg e szavaiban : »Az igazi emberiesség továbbképzésére az államban és társadalomban alig található valami hatásosabb eszköz, mintha a házasságot felszabadítjuk szoros korlátái alól, és azt a két nem oly jogos viszonyává változtatjuk, melyet mindkét részről a kényszer nélküli szabad szerelem létesít és melynek fönnállása a kölcsönös rokonszenv állandóságától függ.« »A nőnek már általunk követelt felszabadítása és sza-
