Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XXVII. Ellenvetések
Ellenvetések. 253 badabb, függetlenebb állása a férfiúval szemben szükségkép megköveteli a házasság máskép alakulását a jövőben; és a szerelem szabad választását, mely eddig, — minden jog és ész ellenére, — csak a férfiúnak volt megengedve, meg kell engedni a jövőben a nőnek is.« 1) Büchner ezen szavai szerint a házasság és az erkölcsi szemérem-érzet az embereknél azon fokra sülyedne le, a melyen az ebeknél áll. Csakhogy az ebeknél a társadalmi rend és az utódok jobban vannak biztosítva mint az Büchner rendszere szerint az embereknél volna. Mert a nőstény kutya fölnevelhetné kölykeit, ha a hím elhagyja is, de az asszony azt nem teheti meg mindig, ha a férfi cserben hagyja. De ezen nehézséget könnyen meg lehetne oldani azzal, hogy Büchner »szabad szerelmének« uralma alatt nehány utódnál több alig látna napvilágot. Daczára ennek, én a keresztény erkölcstani törvényt Büchner erkölcstanának fölébe helyezem. És ezt azon veszély daczára teszem, hogy Büchner úr majd azzal vádol, hogy én is a kétszínű hit szavaival ékeskedem. És ha azt hiszi, hogy ezen hitszavak csak azért vannak, hogy »hangoztatóikat saját tetteik nyomban meghazudtolják«, akkor úgy látszik, azt hiszi, hogy a keresztény erkölcstani törvény megtartása lehetetlen. Hogy lehet ez ? Talán ő a saját istentagadó erkölcstana szerint él ? Majdnem kételkednünk kellene ebben is ; mert Isten nem létezéséről való s más dogmáiban teljesen maga sem bízik. Mert megengedi azon lehetőséget, hogy a »haladó tudománynyal« azokat meg kell »változtatnia« s nem tekinti azokat »megmásíthatlan igazságnak.« így ir u. i. : »Itt egyszer s mindenkorra megjegyzem, hogy az olyan ember, ki meghatározott hitczikkelyeket akár a bölcseletben, akár a theologiában elismer, igazságok kutatója s a mások véleményeinek részrehajlatlan bírája nem lehet. Saját előítélete elhomályosítja Ítélőképességét; s részrehajlósága türelmetlenné teszi más kutatók legtiszteletreméltóbb meggyőződéseivel szemben is. Kell, hogy bírjunk meggyőződésekkel, de csak olyanokkal, melyek a haladó tudománynyal megváltoz■) lîiichner : I. m. 250. 1
