Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XXVI. Az erkölcsi világrend
222 Munkálatok 56. évfolyam. is kisérik, sőt ezek okozzák is azt; így azon önhittség és dölyf, mely nem akarja egy fensőbb lénytől való függését beismerni ; azon emberi tekintet, mely más istentagadók gúnyától megijed, ama kincsszomj, mely nem akarja azt, hogy a hetedik parancs eléje gátot vessen ; ama féktelen érzékiség, mely Istennek és az örök büntetésnek létezéséről mitsem akar tudni. Nem, nem Theologus uram ! Atheistának és becsületes embernek lenni, homlokegyenest ellenkező fogalmak, s azt hiszem, nem túlzók, ha azt mondom, hogy száz ath&ista között talán csak nagyon kevesen vannak olyanok, kik az atheismus nagy bűnéhez más titkos vétkeket ne fűznének. Ha az atheista a világ szemeiben becsületes ember is, szívében nem az ; erkölcsisége romlott, vagy jobban mondva puszta látszat. Ebből következik aztán, hogy a népek és államok nyilvános életében is az egész erkölcsi rend összedől, mihelyt Isten létét tagadjuk. Maga Kant, a ki az Isten léte mellett szóló elméleti bizonyítékokat elvetette, Isten létét, az ember szabadságát, az örök büntetést vagy jutalmat, mint a gyakorlati ész követelményeit volt kénytelen elismerni, mert ennek elismerése nélkül az ember társadalmi élete teljes bomlásnak nézett volna eléje. így tehát, Theologus uram, csak az a választása marad, hogy vagy azt mondja, hogy nincsen végérvényes erkölcsi szabály a jó- és rosszra, a jogos- és jogtalanra nézve, nincsen erkölcsi ' világrend ; vagy pedig : hogy elismerje a teremtő Istent, mint az erkölcsi világrend egyedül lehetséges alapját. De itt azután előhozakodik Spencer természetes erkölcstanával, mely újólag azt a remek dolgot vitte volna véghez, hogy erkölcsi törvényt alkotott Isten nélkül. Ennek meg- czáfolására Cathrein jézustársasági atya egy kitűnő czikké- hez utasíthatnám a »Stimmen aus Maria-Laach« czímű folyóiratban. De legyen szabad e helyen is néhány kritikai megjegyzést közbeszőnöm. Én tehát azt mondom : Spencer >) Stimmen aus Maria-Laach. 28. k. 225. és k. o.
