Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XXII. Az ember
198 Munkálatok 56. évfolyam. keletkezését a galvánféle lánczban. A varga elhagyta kaptafáját és fintorgatta orrát a szentszéki tanácsos alázatosságára emlékeztető »Ignorabimus« beismerése miatt, mi által a »Nem tudás« állandósítva leend. Fanatikusok, kik jobb tudomást szerezhettek volna, már a fekete sereghez tartozónak kiáltották ki s új bizonyságot szolgáltattak arra, hogy mennyire közel áll a zsarnokság s a legkorlátlanabb radikalizmus. Mérsékeltebb fők ezen alkalommal mégis elárulták, hogy a vitatkozás terén gyengén állanak. Azt hitték, hogy valami mást mondanak, mint én, ha az én »Ignorabimus« szavamnak ellenébe a »majd kiderül« szólamot állítják, oly hozzátevéssel, mely szerint, »mi mint véges emberek, a milyenek vagyunk, emberi belátásunkkal megelégszünk«. Vagy nem voltak képesek megérteni különbözőségét azon állításnak, melyet én megczáfoltam : a tudat erőműtanilag megfejthető — ettől, melyben nem kételkedtem, sőt számos érvvel támogattam: »a tudat anyagi működésekhez van kötve.«1) Utóbbi szavakkal a berlini tudós jelesen megczáfolta amaz ellenvetést, melyet hitetlen orvosok- és természetvizsgálóktól hallhattunk, és melynek értelme körülbelül ez : »A majmok és emberek szellemi különbözősége egyszerűen onnan ered, mivel az embernek nagyobb az agyveleje; azért is egészen felesleges az emberben lelket keresni«. Ezen ellenvetésben a következtetés korántsem felel meg a feltételnek. Természetes, hogy az embernek nagyobb agyveleje szükséges feltétele szellemi működésének, de azért ez nem egyenlő értékű ok, mert gondolkodása nagyobb agyvelő mellett, szellemi életokot, mint főokot is feltételez. A tudat -— mint Du-Bois-Reymond helyesen jegyzi meg — anyagi működésekhez van kötve, de erőműtanilag meg nem fejthető. Igv a tudós is irói foglalkozásában utalva van tintára, tolira és papirosra, mindazáltal ezen szerek korántsem teljesen felérő okok amannak tudományos tevékenységével. S most azt kérdezzük, mily ellenérvekkel szállottak síkra a materialismus táborából Du-Bois-Reymond ellen? Megl) Du Bois Reymond. U. o. 61—65. 1.
