Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)

XXII. Az ember

Az emle r. 199

mondja ő maga a következőkben : »Egyébként azon állításom ellen, mely szerint lehetetlen a tudatot erőműtanilag megérteni, egy részről sem hoztak fel egy érdemleges szót sem ; megelégedtek ellenkező állításokkal. Hackel szerint az én lipcsei felolvasásom »lényegében nem egyéb, mint a kifejlődés történetének nagyszerű tagadása,« mert nem veszem tekintetbe, hogy az emberiség idővel oly szervezetre fog szert tenni, mely a mostanit oly mértékben múlja felül, mint emez a mi elődeinkét valamely régebbi geológiai korban. Különben körülbelül Homér korától meglehetős állandó a mi fajunk.« x)

Nem hoztak tehát fel érveket Du Bois-Reymond ellen, hanem csupán ellentétes állításokat. Az egyedüli, a mi némileg bizonyítékhoz hasonlított, Hackel következő nyilatkozata volt: »Minden paránynak van bizonyos benrejlő erőmennyisége, s ez értelemben »lelkes«. A paránv-lélek nélkül lehetetlen a vegytannak legközönségesebb és legáltalánosabb jelenségeit megfejteni. Kedv és kedvetlenség, vágy és ellenszenv. vonzás és taszintás szükségképen közös tulajdona minden tömegben levő paránynak. mert a paránvok mozgásai, melyek minden vegyi összetétel alakulásánál és felbomlásánál nélkülözhetetlenek, csak úgy érthetők, ha nekik érzést és akaratot tulajdonítunk.«2) Az így elevenített pa- rányok Hackel úr keresztelése révén a tudományosan hangzó »plastidule« nevet veszik fel, nehogy valaki az ő valóságos létezésökben kételkedjék.

Ilv agyrémekre tesz szert az, a ki eleve czélul tűzi ki magának annak bebizonyítását, hogy nincs emberi lélek, s így nincs emennek teremtője sem. S vájjon a parányok lelkei nem szorúlnak-e épúgy teremtetésre, mint. az emberi lélek ? Ezen felül, ha pl. Hackel úrban csupán csak parányok volnának a gondolkodás tényezői, hazudnék az úr, midőn így szól: »Én gondolkodom, én saját, énemnek tudatával bírok, én írtam a plastidulák perigenesiséről« stb. Mert * V.

') Du Bois-Reymond. U. o. 82—83. 1.

ä) Hackel: »Die Perigenesis der Plastidule.« Berlin. 1876.38—39.

V. ö. Du Bois-Reymond. U. o. 71. 1.