Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XXII. Az ember
Az e m b e r. 197 felfogások nyilvánultak. A bírálat, a hanglajtorja minden fokán megszólalt, az örömteljes helyeslés dicséretétől kezdve a legbecsmérlőbb elitélés hangjáig, s az »Ignorabimus« szó, melyben kutatásom eredményét megállapítottam, valósággal a természetbölcseleti Schibboleth*) (jelszó) egy nemévé vált. Az izgatottság, melyet előadásom a német népnél előidézett, ennek bölcseleti képzettségét, melyet nagyra szoktunk becsülni, épen nem kedvező világításban mutatta be nekünk. Bármennyire hizelgett is nekem azon bírálat, mely előadásomat Kant-i magaslatra helyezte, nekem azt vissza kell utasítanom. Mint említém, fejtegetéseim mit sem tartalmaztak, a mit a régibb bölcseletben némileg jártas ember ne tudhatott volna, ha kissé utána néz a dolognak. Azonban a bölcseletnek Kant eszközölte átalakítása óta, ezen tudományág oly feltűnően a kiváltság jellegét öltötte fel; a közönséges természeti észjárások és az értelmes fontolgatásnak nyelvétől annyira elszoktatta az embereket : a kérdések elől, melyek az elfogulatlan ifjút annyira foglalkoztatják, oly messzire kitért, vagy pedig ezekkel, mint hívatlanok okoskodásával büszke magaslatáról oly kevélven bánt el ; s végre a vele párhuzamosan felvirágzott természettudományokkal szemben oly merev magatartást tanúsított, hogy épen nem lehet csodálkoznunk, ha főképpen a természettudósok soraiban, a bölcselet régibb és méltánylandó eredményeinek em lékezete is halványúlni kezdett. Ez is egyik oka lehetett annak, hogy a bölcseletet, mint tárgytalan és haszontalan tudományt oly sokszor mellőzik, és hogy jelenben, midőn maga a természettudomány is némely tételeinél bölcselkedésre szorúl, annyira kirí az előismeretek hiánya, s oly tudatlanság nyilvánúl a valóban elért eredményben is. « Mert míg egyrészről az én érdememet túlbecsülték, másrészről anathémát szórtak rám, mivel az ember megismerő tehetsége elé áthághatlan határokat vontam. Nem ' tudták felfogni, miért ne lehetne a tudatot is épen úgy megérteni, mint a hőfejlődést a vegyi egyesüléseknél és a villamosság l l) Liber Jud. 12. 6.
