Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XXII. Az ember
Az ember. 193 szetvizsgálók és tudósok Lipcsében tartott 45. gyűlésének második általános ülésében tartott. Értekezik pedig ebben A természet ismerésének határairól.« Különös súlyt fektetek ezen előadásra, mivel számot ad a modern természetvizsgálás eredményeiről, egész különös módon azonban, mert egy monistikus« tudós tartotta a modern »monistikus« természetvizsgálódás képviselete előtt. Vallomásai tehát egészen más bírálat alá jönnek, mintha egy atheista tanárnak valamely tetszés szerinti műben előforduló alkalomszerű kijelentéséről volna szó. Ezen előadásban Du-Bois-Reymond következőleg nyilatkozik : A mi azonban magukat a szellemi tüneményeket illeti, azt tapasztaljuk, hogy lelki szervezetünknek csillagászati ismerete mellett is, ép oly megfoghatatlanok volnának, mint most. Ezen ismeret mellett is ma ép úgy állanának velők szemben, mint egy teljesen hozzáférhetetlen dologgal. Agyvelőnknek csillagászati ismerete, a legnagyobb ismeret, melyet arról szerezhetünk, — semmi mást nem tár fel előttünk mint egy mozgó anyagot. Azonban az anyagi részecskéknek semmiféle kitalálandó elrendezése vagy mozgása által sem alkothatunk magunknak hidat a tudat országába. Ezen szavak magyarázata gyanánt megjegyzem, hogy Du- Bois-Reymond az észnek (agyvelőnek) »csillagászati ismerete« alatt, a pusztán erőműtani (mechanikus) tünetekre vagyis az egyes parányok mozgására kiterjedő ismeretet érti. Du-Bois-Reymond így folytatja tovább : Mozgás csak mozgást hozhat létre, vagy pedig ható erővé alakúi át. Ható erő csak mozgást eredményezhet, állandó egyensúlyt tarthat fenn, taszítást vagy vonzást (húzást) gyakorolhat. Az erő összege e mellett mindig ugyanaz marad. Több, mint a mit ezen törvény meghatároz a testek világában nem jöhet létre : de kevesebb sem, — az erőműtani ok teljesen rámegy az erőműtani eredményre. Az anyagi (materialis) folyamatok mellett az agyban előforduló szellemi folyamatok nem nyújtanak értelmünk számára elegendő alapot. Az okság törvényén kívül esnek, és már ezért sem érthetők, ép oly kevéssé mint akár egy perpetuum mobile. De máskülönben is megfoghatatlanok. Hammerstein : Isten létének érvei. 13
