Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XXII. Az ember
Az ember. 189 len, mint, az élettelen anyagnak élővé való átalakulása. A látszólagos átmeneti fajok — mint a gorillának az emberhez hasonló alakja—-csak arra valók, hogy amennyire lehetséges, a különböző országokat összhangzóan összekössék. Többre, mint a mi lehetséges, nem képesek. Eszerint tehát a majomelmélettel szemben döntő érv az emberi lélek szellemi volta, a mely az ember szellemi cselekvésében nyilvánul, az észnek megismerésében tehát és a szabad akaratnak elhatározásában, valamint e kettőnek a nyelv által történő kifejezésében. Az értelem szellemi dolgokat fog fel, melyeket az értelmetlen állat soha, de soha sem lesz képes felfogni ; így az Isten, az erény fogalmát, az elvont fogalmakat, melyekkel a tudományban, főleg a mennyiségtanban és bölcseletben dolgozunk. Az állat a legegyszerűbb számtani feladatot sem képes megoldani ; és ha lovat vagy kutyát valamely műlovardában számlálni látunk, akkor ez csak külső idomítás- nak (betanulásnak) eredménye minden belső értelmi működés nélkül. Az értelem képes megismerni az eszköz és czél, az eredmény (hatás) és ok közti vonatkozást, — az állat soha sem ismeri föl azt : a fecske pl. folytatja fészke építését, ha mindjárt látja is, hogy azon épületet, melyen fészkét rakja, lebontják. Ép ily lényegesen különbözteti meg az embert az állattól a szabadakarat is. Öntudatában vagyok annak, hogy egészen egyforma körülmények és föltételek között egész szabadon választhatok; olvashatok vagy nem, ehetem vagy nem, udvarias ép úgy lehetek mint goromba. Tudom azt, hogy magamban tanakodom, kettő közűi mire határozzam el magamat, hogy néha cselekedetemnek semmi más okát nem tudom adni, mint — mert így akarom. Nem úgy az állatnál : folyton külső benyomások igazgatják ; megfelelő táplálék jelenléte kétségtelenül arra indítja, hogy éhségét lecsillapítsa, de egy ellentétes külső hatás, pl. gazdája ostora az ételtől visszatartja. Itt is megint az állatnak cselekvési módja hely- lyel-közzel csalékony hasonlatosságot tüntet fel az ember cselekvés módjával, figyelmes vizsgálódás mellett azonban mindig marad egy feltűnő ellentét: Az ember önmagától, szabadon határozhatja el magát egyre vagy másra, —• az állat nem. Ennélfogva az ember értelme és szabadakarata.
