Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XXII. Az ember
Munkálatok 56. évfolyam. úgyszintén az emberi lélek szellemisége által, — mely az előbbi kettő alapját képezi — egészen új mozzanatra jutunk, úgy hogy az állatnak emberré való kifejlődésére a Teremtő beavatkozása nélkül még távolról sem gondolhatunk. Maga az emberi test is sokkal inkább különbözik a majométól, mint hogy feltenni lehetne ebből való kifejlődését. A paläonto- logia (őslénytan), anthropologia (embertan) és etimológia (népismetan) rohamos haladása daczára, még sohasem fedeztek fel valami áthidaló alakot a majom és ember közt. Még kevésbé van bebizonyítva, hogy a látszólagosan áthidaló alakok valódi átmenetek, nem önálló fajok, hanem egy lassan előrehaladó kifejlődésnek maradékai. Úgy vagyunk ezzel, mint a generatio aequivocaval, mint az ős-nemzéssel. Minél előbbre halad a tudomány, annál inkább felhagynak vele. Ép így hiúsítja meg mindikább az őslénytan (paläonto- logia) előrehaladása az atheisták reményeit, hogy a majom és ember között áthidaló alakokat találjanak. Virchow, — bár épen nem theista, tudvalevőleg sokszor mégis igen jól mulatott azon urakon, a kik már azt hitték, hogy nyomában vannak az átmeneti majomnak, mindannyiszor azonban csalódtak. így nyilatkozott ismételten is 1889. nyarán a bécsi anthropologiai kongresszuson: »Hogy 20 évvel ezelőtt Innsbruckban együtt voltunk, ép azon időben volt, mikor a darwinismus első győzelmi világútját járta és Vogt barátom azonnal nagy tűzzel állott e tanítás harczosainak sorába. Hasztalan kutattuk amaz áthidaló alakokat, melyek az embert a majommal egyenesen összekötnék, az ősember, a tulajdonképi proanthropos még nincs fölfedezve. Az anthropologia számára különben a proanthropos fejtegetés tárgyát nem képezi. Láthatja az anthropologus álmában a proanthro- post (ősembert), de ébren nem fogja azt mondani, hogy közelében volt. Akkor ugyan Innsbruckban úgy tetszett, hogy egyszerre lehetséges lesz a leszármazási menetet a majomtól egész az emberig megállapítani. Most azonban még az egyes fajok leszármazását sem vagyunk képesek meghatározni. Hirtelenében azt mondhatom, hogy a népek között nincs ősidőktől fogva egy sem, mely annyira közel állt volna a majomhoz, mint mi. Jelen időben már állíthatom, hogy 190
