Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XXII. Az ember
—_ mmmhihh 1 88 Munkálatok 56. évfolyam. Ámde nem az emlősök osztályába tartozik-e az ember? Nincs-e közelebbi rokonságban a gorillával mint a gorilla a papagájjal? Ha testi alkatát tekintem, a mint a modern természetvizsgálat csak ezt szokta tekinteni, akkor csakugyan közelebb áll. De magasabb szempontból indulva ki, nem tarthatom a testalkatot irányadónak, hanem amaz életelvet, mely minden élő lényre ráüti annak sajátos bélyegét. És ez nem egyéb, hogy a skolasztikus bölcselet nyelvén szóljunk, mint az alaki életelv, a test pedig az anyagi. Azonban a dolgokat az alaki, nem pedig az anyagi ok alapján kell osztályoznunk. Az órákat nem érczanyaguknak, melyből készültek, hanem mozgató gépezetöknek minősége szerint osztályozzuk. így az élő lényeket sem a szénenv, légeny vagy egyéb elemek alapján osztályozzuk, a melyekből állanak s nem is főképen csontrendszerök, pikkelyeik stb. minősége, hanem egészüknek mivolta szerint; ez azonban sajátos jellegét amaz alaki elvtől, vagyis az állatnak életelvétől, illetőleg az ember leikétől nyeri. Hasonlítsuk össze pl. a papagájt, a majmot és embert az ő teljességükben, amint ez a külömböző életelv kifejezése gyanánt mutatkozik, és azt találjuk, hogy a majom és ember közötti minden anyagi hasonlat daczára nagyobb ür van közöttük, mint a papagáj és majom között. Hogy a papagáj és majom a leszármazási elmélet szerint egy ős lénytől vették eredetüket, még előbb volna érthető, jóllehet a tények ellene bizonyítanak. Hogy azonban az észszel és szabadakarattal bíró ember a Teremtőnek minden beavatkozása nélkül, állattól származott légyen, ez ép oly megfoghatatlan, mint, hogy a kovakő kivirágozzék és gyümölcsöt teremjen. A kovakőben u. i. nincs életelv, mint az állatban nincs szellemi (értelmes) lélek. A tökéletesebb állatok sokszor csalódásig hűen közelítik meg az ember eszes működését, ehhez hasonlóan festi a jég is az ablakokra a virágrajzokat. Mindazonáltal a jég mégis csak élettelen anyag marad, és Brehm »Thierleben« ez. munkája daczára, hogy úgy mondjam, a legintelligensebb állat sem lesz valaha képes szellemi cselekvésre. Ekként az állatnak önkénytes, emberré való kifejlődése ép úgy lehetet-
