Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)

XVIII. Az állatvilág

Az állatvilág. 125

rencsés találkozása az ép oly szerencsésen keletkezett fényrezgésekkel szintén a véletlen műve?

Végre elértünk az állócsillagoktól s a naptól az emberi testhez. Merre hatoljon be a fény, hol keltsen érzést? Próbáljon csak kezével, vagy arczával nézni! Csak akkor láthatunk, ha a tárgy szétágazó sugarait domború lencse út- jokról eltéríti s képpé egyesíti. A Darvvin-féle létért való küzdelemben egyszerre azon szerencsés véletlennek kellett beállania, hogy egy állaton valahol domború lencse nő, ezen domború lencsének véletlenül átlátszónak kell lennie, továbbá a test bizonyos részének véletlenül oly érzékenységgel kell bírnia, hogy a rávetett képet észrevehetővé tegye, mert sem kézzel, sem lábbal nem láthatunk, ha a legjobb domború lencsét tartjuk is eléje. Ezen domború lencsék továbbá véletlenül épen az esetleg érzékenynyé lett hely ölött kell állania, még pedig véletlenül az optika által megkívánt távolságban. Számítsa ki most kérem, mennyi gyakorlati valószínűség forog fönn ily szerencsés összetalálkozásra.

Már fönnebb említém. hogy semmire sem megyünk, ha nem engedjük meg a véletlenek egyidejűségét, hanem az évek millióit vesszük fel, úgy hogy az öröklés segítségével végre oly összhangban egyesülnek azok, a minőt tényleg magunk előtt látunk! Azonfelül az ily lassú összehalmozó- dása a véletleneknek még nem is lehetséges, mert minden állatra nézve, melynek szeme van, e szem oly nélkülözhet- len szokott lenni, hogy a nélkül csakhamar elveszne. Tegyük fel, hogy valamely állatnak át nem látszó domború lencséje nő: ezen lencse 1000 év múltán átlátszóvá lenne, új 1000 év múltán a mi reczehártyánkhoz hasonló látóideg képződnék s ismét 1000 év múlva e reczehártya s lencse megfelelő optikai viszonyba lépne: a szegény állat, ha a szerzett tulajdonságokat még oly hűségesen akarta volna örökbe hagyni, valószínűleg rég kiveszett volna, s a természet kísérlete, hogy a véletlen útján varázsoljon elő látó lényt, nem sikerült volna. El kell tehát fogadnunk, hogy a szem lényeges részei már az első látó egvednél megvoltak.

Ezen elmefuttatás párját más körülmény is képezi, mely