Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XVII. A világ alakulása a theisták és atheisták fölfogása szerint
H *r; A világ alakulása a theisták és atheisták fölfogása szerint. 117 ■Sággal lepattan s fölfelé tartó görbe vonalat írva le, a nőszár bibéjéhez jut, melynek ragadós felületére azonnal odatapad. Ez aztán a legmegragadóbb, a mit a szemlélő a növényeiéi terén észre vehet,.« Mindez, Theologus uram, miként ön is tudja, csak igen csekély szám a növény-oekonomia czélszeríí berendezésének számtalan esetei közül. A természettudományi vizsgálódások mindig újabb hasonnemű csodákat tárnak föl ámuló szemeink elé. S mindez csak a szerencsés véletlennek halmaza lenne? s nem vallana a tervszerűen működő teremtőre? Nem ! A természettudomány minden lépése megerősíti Isten létének bizonyítékait: a megtermékenyítés csodája ép úgy, mint az ősképződés régi meséjének megczáfolása. Maradjunk még kissé azon viszontszolgálatnál, melyet a növények s rovarok tesznek egymásnak. A virág tápot nyújt a rovarnak, a rovar viszont a virág megtermékenyítésének viseli gondját. Nincs ugyan öntudatában annak, amit tesz, de teremtője megbízásából cselekszik, aki tudja e folyamat czélszerűségét. E folyamat ép beleillik a theistikus nézletbe, melynél fogva Isten a közös teremtő s úr, az általa teremtett virágokat s rovarokat egymás számára rendelte és rendezte be. De mint illik be e dolog az atheistikus leszármazási elméletekbe ? Hisz a létért való küzdelemben minden lény önző módon maga javát keresi s nincs értelmes lény, mely közösen gondjukat viselné. Miután a mag megérett, azon helyre kell jutnia, hol új ügyedként tenvészhetik tovább : faját pedig a földön el kell terjesztenie s nem csupán szülőhelyére szorítkoznia. Miként történik ez ? A növények egész sorának kis szárnyakkal ellátott magvaik vannak, hogy azok segítségével a szél által messze elvitessenek. így a, szil-, nyír-, kőris- s jávorfa. Mások pamatkoronával vannak ellátva, melynek segítségével tova szállani képesek. A déli tenger szigetein a kókusdiót a tenger habjai sodorják tovább. Erős héját a tenger vize nem töri fel ; de ha termékeny talajt ér, felnyílik s kókus-pálmává növekedik. Némely bogyó a madarak táplálékául szolgál magva azonban sértetlenül válik ki, miután a madár messze elviszi, itt azután új növény létesül belőle. A fagyöngy, mint
