Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XVI. A monismussal való szemfényvesztés
A monisrrmssal való szemfényvesztés. 103 A mit itt mondok, nemcsak a darwinismusra áll, hanem minden lehető leszármazás-elméletre is, a mely a teremtőt tagadja. Világmagyarázatot akar adni, mely ép oly képtelenség, mint a kör-négyszögletesítés. Eljárását következő magyarázat-móddal hasonlíthatnám össze: Valaki egy szép se- lyem-hímezet létezését akarja felfoghatóvá tenni. A vászon, melven a hímzést látom, úgymond, nem keletkezett; öröktől fogva létezik önmaga erejéből. Hasonlókép magyarázzák a monisták az anyagot teremtetlennek és öröknek. Mármost! INem voltam ott, mikor a vásznat szőtték, sem mikor az anyag létesült. De bebizonyíthatom, hogy tíz év előtt [a vásznon még nem volt selyemhímzés, és földtanilag bebizonyíthatom, hogy valamikor nem létezett élő lény ; kérdem tehát : honnan e selyemhímzés, honnan vannak az élő lények ? A monista azt feleli : a vászonból, illetve az élettelen anyagból nőttek ki, mivel anyag és vászon azelőtt öröktől fogva hímzés, illetve élő lények nélkül volt. Kérdem továbbá : honnan a csodálatos tervszerűség a hímzésben, a világban? A monista azt feleli: senki sem tervezte azt! Kérdem most már, Öcsém Uram, » tudomány«-nak nevezi ön a monisták ez eljárását ? Én nem mondom ezt annak, mert én tudomány alatt : a dolgok okaikból való megfejtését értem ; a monista azonban az okok helyébe a vak véletlent teszi. Ezek előrebocsátása után áttérek Mach tanárra, a kit idézett. Az tagadja a teremtőt, de nincs megelégedve Darwin magyarázatával sem. Már most, miért nem mondja, micsoda más módon gondolja ő megmagyarázhatónak a világ létezését az ő általa is elismert csodálatos czélszerűségével együtt ? ! Áttérek továbbá Eimer tübingi fiziologusra és az ő »belső növekedés törvényé«-re. Ö igen helyesen czáfolja meg a darwinismus némely pontját és különösen el kell ismernünk ama törekvését, hogy a nemeket élesebben elválaszsza egymástól és külömbözőségüket a szervezet belső elveiből magyarázza meg. De alapjában ő is a darwinistikus véletlenre tér vissza. »A magyarázat szavait«, mondja Wasmann atya, másként választotta meg; a dolog alapjában ugyanaz«.1) ') Wasmann »Natur und Offenbarung.« 1889. 46. old.
