Hammerstein Lajos: Eredeti dolgozatok. Munkálatok - 56/1. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)

A római szt. Pál templom

I.

szent Róma ódon falain túl, az ostiai út mentén, egy mérföldnyi távol a porta di s. Paolótól épült a s. Paolo fuori le mura. Egyik oldalán a Tiberis hullámai kergetik egymást, a másikon szelíd lejtőjű kis magaslat választja el a salviai forrásoktól, melyekkel egykor szt. Pál vére vegyült. A szőke Tiberist, — a mint útjában végig szemlélte a kereszténység két ezredének gazdag emlékeit, melyek a régi pogányság mélyre temetett rétegein épültek, — gyötrő fájdalom lepheti meg, midőn búcsújánál a legszebb templomok egvike öleli még egyszer ahhoz a szeretett városhoz, melynek első ölelése a szt. Péter-bazilika volt. E két templom, a szt. Péter és a szt. Pál, jelöli a határt, amelyen belül dobog a szív, mely a kereszténységbe az életerőt árasztja. Mit érez a messze szülőföld zarándok gyermeke, midőn e két szentelt hajlék alá lép, azt nyelv ki nem fejezheti! Bűvös álomba merülve szemléli vallása, egyháza múltjának fölelevenedő emlékeit, kezdve attól a pillanattól, midőn egy szegény galileai halász lép a vallásos tévedések s az erkölcsi posvánv e rengeteg Babylonába. Juda megvetett törzsének ezen késő unokája a szegénységnek s tehetetlenségnek kiáltó jeleit viseli magán. A nagy város lézengő bölcselőinek megesik rajta szivök, midőn ajkáról szólani hallják a csalfa reményt, hogy, tanának, mely oly szigorú s melynek szerzője egy keresztrefeszített, ő maga akar emberi segítség nélkül követőket szerezni. A csendes őrültekkel szemben szállja meg a lelket az a félelemmel vegyült szánakozás, amelvlyel a kiváncsi nép kitér a szegény halász elől. Majd nehány évre rá társa is akad amaz elsőnek, a ki vele együtt hirdeti a megfoghatatlan tanítást és buzdítja hallgatóit az eddig ismeretlen harczra a test ellen. Ismét nehánv év — s mind-