Hammerstein Lajos: Eredeti dolgozatok. Munkálatok - 56/1. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
A római szt. Pál templom
A római szt. Pál templom. 45 kettő bűnöshöz méltó halállal végzi életét. Ezzel a nagy városnak új meg új izgalmakat hajhászó közönsége feledi e két alakot, kikben az igénytelen külső alatt rejlő isteni erőt fölfedezni nem tudta. S íme, századok múltán a keresztények Istene, aki örömét leli a nagyságok megtörésében s a gyöngék fölmagasztalásában, tiszteletökre oly emlékeket emelt épen vértanúi haláluk helyén, melyek az agg Róma feje fölé tűzött koszorúnak legszebb rózsái! Kr. u 61-ben elérkezett az idő, hogy a nemzeteknek sokat hányt-vetett apostola azon egyháznak, melyhez oly édes szeretet fűzte, karjai közé omolhatott. Fogolyként érkezett s mint győzőt fogadták. Elcsigázva lépett a városba, de ezt. nem, csak a szeretet szent hatalmát érezte. Akinek élete Krisztussal, halála a boldogság eszméjével forrott össze, annak szivében a mennyei béke olaját testi szenvedések nem zavarhatták. Szt. Pálnak első római fogsága könnyen el volt viselhető. Az út fáradalmait ki sem pihenvén, már harmadnapon összegyűjtő maga körül a zsidóság előkelőit. Kezén bilincsekkel, odalánczolva egy marczona római katonához hirdeté az alacsony, zömök termetű, villámló szemű, a zsidóság typusát magán hordó alak az isteni Mestert s földi országát. Itt, a bilincsek ölelései közt, nemzé annyi lelki gyermekét; itt önté nem egyszer a keresztség szt. vizét egy-egy elvadult dák fejére, aki bilincseinek kőnél szilárdabb oszlopaként volt vele. E közben múltak az évek, de a tűz, melyet Isten csalt ki az üldöző Saul kőkemény szivéből, csak nem csökkent. A soha meg nem szakított hithirdetői működésnek s a szenvedések eltűrésének e nagy mestere, kinek szívében semmi hatalom sem tudta eloltani, vagy csak a hamvadás könnyű leplével elborítani az Isten s az emberek iránt benne lángoló tüzet, keblében a késő századok iránta tanúsított hódoló tiszteletének s forró szeretőiének előér- zetével s páratlanul álló apostoli életének öntudatával, — mindig az az alázatos férfi maradt, aki egykor tisztelettel kereste föl Pétert Jeruzsálemben. 0 még mindig az apostolok legkisebbjének (I. Kor. 15. 9.) tartá magát s értelmének fényét, tudományának mélységét, a működése nyomán fakadó ezernyi kegyelmet mind feledteté vele alázatossága,
