Hammerstein Lajos: Eredeti dolgozatok. Munkálatok - 56/1. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
A tiara fénye
mm m m 10 Munkálatok 56. évfolyam. Pedig való, — liogy megfeszítse is bár A gyűlölet, ez ördögi gyönyör, Ha kondul a feltámadás órája, Krisztussal még a sírból is kitör ! Kitör majd Róma a tied is egykor! S nem is lehet már messze az a nap, Midőn a népek harsonára kelnek : Igazat adni Krisztus társinak ! Midőn, mint történt Péter börtönében, Lehull a békó, s szétszakad a zár, És megjelensz a küszöbön halványan Óh megtört pápa, oh fogoly király ! S szabad lesz újra, s újra azoké lész, Kik mindenestül mindig tieid! . . . Jövel szabadság, jöjj örömnek napja! És töltsd be a szívek reményeit ! — — Köszöntlek Róma ünneplő királya A nagy napoknak előestéjén : Érd meg dicsőén s éld is túl, kívánja A szebb jövővel biztató remény! Szeretet. KM m Testvéreim, ti oly figyelmes gonddal Hódoltatok, mely igazán nemes ! Melynél nagyobb megnyugvást, szebb vigaszt tán, A szent atyának már mi sem szerez : Te mint a hitnek bölcs s hatalmas őrét Győzelmiért babérral övezed, Te meg a kedves, szép reményszivárványt Terjeszted ki fájdalmai felett. Hit és remény e szép ajándokához A magamét is ím hozzáteszem : A szeretetnek rózsacsokrát, melynek Minden szálát — e szivekből szedem, A leghívebb, a legtisztább szivekből Kik ünnepelni jöttek össze ma, m
