Hammerstein Lajos: Eredeti dolgozatok. Munkálatok - 56/1. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
A tiara fénye
A tiara fénye. 11 ,v- * Kik sírni tudnak szivük örömében, Hogy felvirradt e szent nap hajnala; Kik a halálig lelkesülnek érted, Oh pápa, minden, minden liarczodon, E hű szivek szeretet-hódolatja, Legyen ma- hát az én ajándokom. Mert bár a földet, az egész világot Járá is mostan bé a szeretet, Sehol se lelt a pápa szent ügyéért Ily tettre kész, ily lelkes sziveket. — Látám sok népnek gyermeteg hűségét: Mindnél hívebb a hű Pannónia!-— Távol világok engedelmességét: Még engedelmes!) Mária hona! Hiszen csak most is mennyi áldozattal Ragaszkodik Leó hit elvihez : Milyen kitartón tartja meg parancsát, Bár érte itthon üldözést szerez. — S mi ád ily lelket, ily erőt szívének? Mi más adhatna : — szeretete ád ! Hőbben szeretni, jobban a magyarnál, Nép nem szerethet egyházat s hazát ! — Honát fentarlá tíz század viharján: Mert szereti a vére cseppjeig! — Hitét megőrzé, el nem hagyva Rómát, Mert szereti a lelke mélyéig! S hogy is lehetne nem szeretni Rómát Lovag nemzetnek, milyen a magyar ? ! Hiszen mindenkor, épen az erényért S az igazért vitt a lovagi kar. Erény pedig csak úgy igaz s valódi. Ha a szülője Róma szent hite ! Igazság is csak egy lehet valóban, Az, a mit Róma mindig hirdete. Szereti hát Leót is a magyar szív, Mint gyermek atyját, — olyan igazán ! Hiszen Leó is úgy szereti őket : Oly szeretettel csüng e szép hazán.
