Hammerstein Lajos: Eredeti dolgozatok. Munkálatok - 56/1. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
A tiara fénye
f' ' A tiara fénye. 9 Oh pápa! lelked ennyi erejéért Ég s föld határa méltóan csodál. Ki emberöltős tömlöczöd daczára Föl mégsem adtad a reményt s hitet, Erős Leó ! míg élek oldaladnál A hű reményt mindenkor ott leled. Remélj Leó, hisz czéljuk el nem érték, Kik megbénítni, törni vágytanak S határt akartak szabni szellemednek, Kormányzó tiszted szent jogainak ! Azért a börtön mély sötétiből is Kitör lelkednek fénye, sugara, Azért csak régi változatlan fénynyel Ragyog, világol még a tiara ! S bár rabbilincsbe vert is ellenséged, Mégis csak rajtad csüng a nép szeme, Azért reménye mégis csak te vagy még, Te vagy királya, atyja, mindene. Oh, mert a nép nem egy azokkal, a kik Sorsát intézik, mint félistenek, Azokkal, kik csak uralkodni tudnak, De kormányozni rég feledtenek. Ma is szüksége van a népnek egyre : Atyára, aki gondját viseli : S ha nem találja senkiben sem atyját, Szükség is készti rád tekinteni. Remélj tehát népeknek atyja, Az ő szívok még nem lett hűtelen, S a míg a népek atyjukért imáznak, Addig jövőd nem, nem reménytelen! Nem is lehet ! hisz trónod életének Maga az Isten tett Ígéretet, Erőt hogy rajtad poklok sem vehetnek S minden hatalmuk gyönge ellened ! Igen, remélj, remélj óh Róma! Immár soká nem tarthat az a kor, Mely bőven osztja a szabadságot, csak Az igazsággal szemben oly fukar :
