Hammerstein Lajos: Eredeti dolgozatok. Munkálatok - 56/1. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
A tiara fénye
m Munkálatok 56. évfolyam S ha Péter akkor messze földön Hirdetni merte Krisztusát, Megvetve érte lánczot, börtönt, Ezer veszélyt, ezer tüsát : Leó kezét is ott találjuk A föld legmesszebb részein, Hitért szenvedve, iildve látjuk Öt is a börtön éjein ! S tán Péternek a rabbilincs Nem is fájt, sajgóit annyira, Hisz a pogánytól e kívül Nem is volt mást mit várnia: De ah! mit látunk itt?! — Leót fogolylyá Nem barbár tette! — saját fiai! Óh, hogy a gyermek annyira fajulhat ! Úgy fáj e szót csak ki is mondani ! Pedig való ! szégyenletes valóság ! Leó fogoly ! S a rab Leó szegény ! Szabadság nélkül, mindenből kifosztva A legszegényebb ő a földtekén ! Kit mindenek fölé rendelt az Isten, Ki kormányozza milliók szivét: A nagy pápának, — ah, ki hitte volna ! Fillérekért kell nyújtani kezét ! ! S ez is való ! Szégyenletes valóság ! E kornak örök, égő szégyene : Börtönbe vetni Krisztus helytartóját Csak a Júdásoknak lehetett műve ! S mi több, itt ismétlődni látjuk azt, mit A Gethsemáni kertben láthatánk, Hogy feledék a jobbak is a Mestert S az üldözők közt egymagán hagyák. León segítni sincsen bátorsága A földkerekség millióinak, Hiában esd az elhagyatott pápa, Meghallgatója nincs fájdalminak. Ott ül fogságán változatlan sorssal A nagy világon legnagyobb király !
