Hammerstein Lajos: Eredeti dolgozatok. Munkálatok - 56/1. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)

A tiara fénye

m

mmm

*

A tiara fénye.

w

Avagy nem is mécs, ő a nap maga: »Lumen de coelo !« mennynek sugara, Mely millióknak szabva útirányt

Nem hagy kételyt' az igazság iránt ! Leóval Róma újra nagy, dicső,

Hatalma, fénye napról napra nő,

S minél mélyebben sűlved a világ,

Annál erősebb, több világot ád :

S minél inkább lesz oktalan Az ember és küzd czéltalan :

Annál jobban segít, emel A bölcseség igéivel. —

Leónál bölcsebb, jobb atyát E törpe kor nem, sohse ád,

Hiszen Leónak mindenik szava A legvalódibb bölcseség maga.

Azért, a míg a bölcs Leót Péter székében láthatom S Leóhoz méltó bölcs utód Fog ülni a szent trónuson :

Péter hitét veszélyek ellen Nem, nem kell addig félteni:

Leók szívében sérthetetlen Marad az mindig s isteni ! - — Midőn tehát Leónak érdemi Ilyen nagyok a Krisztusi hitért :

Méltó, hogy ég s föld ülje meg,

Mi neki szól: az ünnepet! - S én is méltán adok neki Ma ünnepi babért ! — — Remény.

Valóban méltán, mert ez az utód Péter sorsát is átörökölé !

S annál is inkább, mert Leó hite Ép oly csodás, mint volt a Péteré;