Hammerstein Lajos: Eredeti dolgozatok. Munkálatok - 56/1. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
A tiara fénye
Ii Munkálatok 56. évfolyam. v ' Xí£ Utána jöttek hosszú lánczolatban A hős elődnek hős utódai, Kik mind folytatták Péter küldetését: A nagy világot meghódítani. S daczára, hogy az ellenek, a Nérók, A Juliánok sohse fogytak el : Minden világot megkeresztelének A mártíroknak termő vérivel. - S a kinek egykor, mint a száműzöttnek, Nem volta földön megnyugvó helyem: Ma nincs a földnek az a része, melyen Ne vallanák, ne ismernék nevem ! S ezt Róma tette ! Az a Róma, Mely tett még nékem mást is, nemcsak ezt Nemcsak győzelmes harczi zászló, De pallos is a pápai kereszt. Pallos, mely lánggal s villámokkal égve Áll őrt fölöttem minden vész között, S a vakmerőket porba sújtva, törve Segít őrködnöm szűz pártám fölött. S hogy tisztaságom most is sérthetetlen, S hogy annyi tévely, vész, erőszak ellen Menten maradtam: — Róma érdeme. Nem változám a változó időben, Szeplőtlen állok múltban és jövőben, Én, a csalhatatlan Róma ős hite ! — A pápák, íme ezt tevék A Krisztusi hitért: Méltó tehát, hogy nyújtsak az Utódnak is babért ! — Annál is inkább, mert ez az utód Mindenben méltó szent elődihez, Ki megbecsülve trónja nimbusát A régi fényhez újabbat szerez. Ki a kornak, mely »felvilágosúlt«, De mely hitében mélyen elborúlt, Maga világít egyes egyedül : Hitét emelve éjnek mécséül. 'Æ m
