Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
I. Rész. Fordítás
Vájjon az állam az élősdiek ezen garázdálkodását összetett kezekkel nézze? Hisz akkor még azon védelmi kötelezettségének sem tett eleget, amelyet még a legszélsőbb fiziokraták is tőle kénytelenek kérni. Jól tudjuk, hogy az uzsorára törvényt hozni nagyon nehéz feladat és egyszerre mindent nem lehet keresztül vinni. De elég ok-e ez arra, hogy semmit se tegyünk? Azzal természetesen nincs segítve a dolgon, ha azt hangoztatjuk, hogy a bíróságnak az uzsora ügyek megítélésében bizonyos szabadság engedtessék. Számos oly eset van, amelyekben a jogos kamatra általános érvényű szigorú törvények alig hozhatók s amelyekben mégis minden okosan gondolkodó, a fenforgó tényállás alapján úgy ítélne, hogy itt tilos uzsoráról van szó. Innét ered az állam azon kötelessége, hogy igazságos, erkölcsileg és vallásilag minden kifogáson felül álló bíróságról gondoskodjék. Nincs kétség benne, hogy feddhetetlen, igazságos és vallásos érzelmű bírák megválasztása egyike az államhatalom legnehezebb kötelességeinek; és hogy az alattvalóknak ilyen bírákhoz határozottan joguk van. Egészségünkhöz és életünkhöz való jogaink igazságtalan megtámadásának kell tartanunk továbbá a párbajt. Ezt tehát ép úgy meg kellene tiltania az államnak, mint a lopást vagy gyilkolást. Merőben tarthatatlan Humboldt és Kant azon véleménye, mely szerint jogsérelem csak akkor forog fenn, ha másnak birtokát, szabadságát, becsületét vagy életét annak beleegyezése nélkül, vagy épen akarata ellenére támadjuk meg. E nézet azon elhallgatott feltevésből indul ki, hogy az egyed abszolút önjogosultsággal vagy korlátlan önrendelkezési joggal bir és következetesen azon véleményre vezet, hogy a házasságtörés megszűnik alávaló jogsérelem lenni, ha a felek beleegyezésével történik, sőt, hogy felebarátunk szándékos megölése sem jogellenes, ha a meggyilkolt abba beleegyezett. Azon regényhős pedig, aki először kedvese szívébe döfte a tőrt annak beleegyezésével és azután hullája felett önmaga ellen fordította a halálos gyilkot, bámulatra méltó volna. De ne folytassuk! Számos oly jog van, amelyeket a Teremtő az ember személyével oly szorosan fűzött együvé, hogy az ember azokról — legalább rendes körülmények között — le nem mondhat, sőt nem is szabad lemondania. Ilyen kinekAz államhatalom védelmi tevékenysége alattvalóit illetőleg. 71
