Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

I. Rész. Fordítás

Az államhatalom nem az egyedüli jogforrás.

63

tor népe általános jólétét és ne a saját előnyét keresse.1) Oly világos ez, hogy valóban csodálkoznunk kell azon, miként lehetett ezen még csak kételkedni is. Ha pedig az megdönthetetlenül igaz, akkor továbbá következik, hogy az államhatalom épen semmi olyast nem tehet, ami a társadalom jólétével ellenkezik, hogy az általánosan sérelmes törvények már magukban véve semmisek és érvénytelenek. Azért a törvényektől a következő három szükséges és lényeges tulajdonságot követeli meg minden katholikus jogász : hogy az t. i. a vallásnak, a természetes igazságosságnak (az erkölcsi törvénynek) megfelelő legyen és a közjóra irányuljon.2)

Ebből megítélhetjük, mit kell tartanunk a karholikusok- nak a kultúrharcz idején oly gyakran ellenvetett elvről : „A törvény jog.“ Ezzel azt akarták mondani, hogy minden, formailag érvényesen kibocsátott törvény jogos is és annak engedelmeskedni tartoznak. Ezzel azonban az államhatalmat mindenhatónak kiáltanók ki, sőt mi több, megdöntenők e mondást, hogy : „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.“ Vagy mi történnék, ha maholnap valamely képviselőháznak eszébe jutna kibocsátani egy formailag érvényes oly törvényt, mely szerint a gazdagok mondjanak le vagyonuk feléről a szegények javára. Tán az efféle törvény is igazságos volna s nem inkább a leggaládabb jogsérelem-e, jóllehet alakilag a legtörvényesebb módon hozatott volna is meg? Hagyjunk fel tehát végre-valahára azzal a manapság oly széles körben elterjedt téves nézettel, mintha az állam mindazt megtehetné, ami neki tetszik.

‘) De ratione regis est, quod sit pastor commune multitudinis bonum, non suum quaerens. De régim, prine. 1. I. c. 1.

2) S. Thomas S. th. 1. 2ae qu. 95. a. 3.