Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

I. Rész. Fordítás

62

Az államhatalom feladata és jogköre.

hetőbb ; az állam szó alatt ugyanis mindenki azt ért, amit akar ; vagy a nép általános akaratát, vagy valamely láthatatlan, mindenütt jelenlevő istenséget ; vagy valami fellegekbe burkolt plátói eszmét. Pedig hát az említett kérdésben csakis a kormányról vagy az államhatalomról van szó ; legyen az aztán akár független egyeduralom, akár alkotmányos királyság, vagy népképviselet.

De végzetessé válik az állam és az államhatalom fogalmainak felcserélése különösen akkor, ha az államhatalom czéljáról van szó. Igaz ugyan, hogy az állam, államhatalom és ezek czéljai szorosan összefüggenek egymással, de nem jelentik ugyanazt. Valamely állam, vagy királyság feladatáról és kötelességeiről például tulajdonképeni értelemben mit sem szólhatunk. A classicus rómaiknál tudtunkkal sehol sincs szó az állam kötelességeiről (de officio reipublicae vagy civitatis.) De igenis beszélhetünk az államhatalomnak vagy e hatalom birtokosainak kötelességeiről és helyesen Így is kell beszélnünk. Az államnak, mint ilyennek, sem akarata sem öntudata nincs.

Ha már most az államról, mint valamely népnek egy bizonyos közös felsőbbség alatt való egyesüléséről beszélünk, bizonyos értelemben mondhatjuk, hogy önmagáért van. Miért ? Mert saját jólétére törekszik, mint közetlen és végső czéljára, természetesen mindig az ember felsőbb czéljainak alárendelten. Azonkívül ne feledjük, hogy a jólét egy és ugyanaz a társadalom összes alkotó elemeinek jólétével. Teljesen helytelen volna azonban azt, amit az államról mondunk, átvinni az államhatalomra is s erről azt állítani, hogy önmagáért van. Csakis a felcserélésből, érthetjük meg, hogy a német állam- jogtanárok miként vallhatták az emberek fölött való uralkodást az állam rendeltetésének és következőleg, hogyan láthatták az állam legtökélyesebb fokát azon uralom legteljesebb kifejlődésében, vagyis magyarán mondva a zsarnoki kényuralomban.

Az államhatalom nemcsak, hogy nem czélja önmagának, hanem egyedül és csupán arra van hivatva, hogy az összes alattvalókat jólétre segítse, ép úgy, mint az atyai tekintély nem önmagáért, hanem a család érdekében létezik. A királynak lényegéhez tartozik, mondja sz. Tamás, hogy mint pász-