Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
I. Rész. Fordítás
De mi történik akkor, ha az államhatalom mindennek daczára valami olyast parancsol, ami világosan tiltva van, ami a természettörvénybe vagy pedig a bárhonnan megismert isteni akaratba ütközik ? Vájjon az alattvalóknak ez esetben is engedelmeskedniök kell? A természetjog és a kinyilatkoztatás erre határozottan tagadó választ ad. Aliért ? Mert inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek. Rettenetes egy mondás ! Inkább Istennek engedelmeskedni, mint az embereknek ! Ki ne emlékeznék a kulturharcz idejéből szabadelvű szájhőseink a felett való „erkölcsi felháborodására“, hogy a katholikusok kijelentették : „Mi ezen törvényeknek nem engedelmeskedhetünk ; mert sértik lelkiismeretünket, legbensőbb meggyőződésünk szerint Isten akarata ellen intézvék ; pedig hát inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.“ A porosz képviselőház 1873. évi január hó 10-én tartott ülésében Dr. Lasker keserű panaszra fakadt a miatt, hogy a pápa egyik levelében így szólt : Isten parancsai fölebbvalók, mint a földi hataloméi. De igen helyesen megfelelt neki Dr. Windthorst : „Neró császár megparancsolta — úgymond, — hogy kedvencz paripáját Isten gyanánt imádják. Neró császár volt azon mindenható állam, amelyre ön törekszik. Rendén volt-e ilyesmit tennie?“ Valóban, a korlátlan államról, a mindenütt jelenlevő államistenről szóló Hegel-féle eszmék valának forrásai az olcsó „erkölcsi felháborodásnak“, amely a porosz szabadelvű kultur- harczosok keblében fellobbant akkor, amikor a katholikusok a lelkiismeretűket sértő törvényektől az engedelmességet megtagadták. De az ily állammindenhatóság csak hiú ábránd ! Istenem ! a királyok királyán kívül senki sem mindenható. A tekintély, a felsőbbség jogosultsága egyedül isteni rendeletén alapszik. Ha ezen álláspontot elhagyjuk, akkor az államhatalomnak nincs többé joga parancsolni és az alattvalók nem kötelezhetők, hogy engedelmeskedjenek. Ha azonban a nyilvános tekintély Isten akaratában bírja kizárólag jogos alapját, nem elég nyilvánvaló-e, miszerint nincs jogosúltsága az isteni akarattal ellenkezőt parancsolni ; és ha mégis megteszi, nem neki, hanem Istennek kell engedelmeskednünk ? Avagy ki Az állam és a természeti erkölestörvény. 55
