Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
I. Rész. Fordítás
56 Az államhatalom feladata és jogköre. látta, hogy valamely alsóbb tisztviselőnek joga volna elüljárója parancsait saját rendeletéivel kiforgatni ? Vagv talán a porosz kormányelnöknek joga van a minisztérium általános rendeletéit vagy épen a császári kibocsátványokat ellenkező intézkedésekkel felfüggeszteni ? És ha mégis megkisérlené, tartoznának-e engedelmeskedni neki a porosz alattvalók ? Nem tartozunk-e inkább ellent állni neki, minthogy a császár parancsa feljebb való ? És ami a tisztviselőnek elüljárójával szemben nincs megengedve, Istennel szemben az államhatalomnak, amely összes jogait Istentől nyerte, szabad volna ? A jogról és az erkölcsiségről való fogalmainknak nagyon el kellett homályo- sodniok, hogy még az ilyen napnál világosabb igazságok körül is kétség merülhetett fel. Az isteni törvényekbe ütköző államtörvények ellen való állásfoglalás azonban csak az úgynevezett paszszív ellenszegülés határáig mehet, vagyis semmi szin alatt sem szabad az ily törvényeknek engedelmeskedni, vagy azok keresztülvitelében tevőlegesen részt venni. Erőszakkal állani ellen a jogos felsőbbségnek annyit tenne, mint fellázadni ellene, ami semmiféle esetben sincs megengedve. A törvények iránt való engedetlenségre szabott büntetéseket el kell szenvedni. Nincs tehát egyáltalán semmiféle korlát az államhatalommal való visszaélés ellen? Régebben sz. Tamással1) több hittudós azt hitte, hogy azon esetben, ha az államhatalommal való visszaélés nagyon is túlságos, ha pl. a zsarnok alattvalóit százával mészároltatná le önkényüleg vagy azoknak tulajdonát és becsületét a legnagyobb mértékben taposná lábbal, akkor meg van engedve erőszakkal is ellenállni neki és őt szükség esetén trónjától is megfosztani, feltéve, hogy az ily eljárás még nagyobb bajt nem idéz elő. E kérdés minden időben inkább csak elméleti, mint gyakorlati téren mozgott. Mert az erőszakos felkelésekből származó bajok rendszerint sokkal súlyosabbak, mint azok, amelyeket a zsarnokság okozhat, ha még oly kegyetlen is. És ha ez mindenkor igy volt, még inkább igy van napjainkban, midőn a világi és egyházi fell) Summa Theologia. 2. 2ae g. 42. a 2. ad 3 cum. — Ellenben v. ö. De régim, princ. 2. 1. 6. c.
