Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

I. Rész. Fordítás

22 Az államhatalom feladata és jogköre. Hegel államistene s a szocziális népállam között levő vérro­konságra 'szeretnénk még röviden rámutatni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az állam mindazon jogok révén, amelyekkel Hegel felruházta, lefoglalhatja a maga részére az összes ma­gán vagyont, és a javak előteremtéséről s azok elcseréléséről közvetlenül önmaga gondoskodhatik. Hegel azonban még más módon is teljesített keresztapa­sági tisztséget a modern szocializmusnál. Marx maga is elismeri, hogy filozófiája rokon Hegelével. Hegel dialektikája — úgy­mond az international^ megalapítója, aki még manap is szel­lemi feje a német szocziálistáknak — a feje tetején áll ; lábra kell állítani, hogy a misztikus burokban az észszerű csirát fölfedezhessük. ') Az igazság az, hogy Marx elhagyta a pant- heizmust s a durva materializmus talajára helyezkedett ; egyéb­ként pedig Hegellel az egész világtörténelmet bizonyos nagy, mathematikai törvények szerint végbemenő tovafejlődési folya­matnak tekinti és Hegel abszolút monarchiája helyébe a szo­cziális népállamot állítja oda, mint a világrend szükségszerű és legtökéletesebb fejleményét a jövőben. „Kapital“-jához irt elő­szavában azt a megjegyzést teszi Marx, hogy mikor a tőke­pénzeseket és földbirtokosokat nem rózsás színben festi, azt is meg kell gondolnunk, hogy róluk csak annyiban van szó, amennyiben nemzetgazdasági kategóriák, bizonyos osztály­viszonyok és érdekek személyesítői. Álláspontom, amely a társadalom gazdasági alakulásának fejlődését természettörté­neti folyamatnak tekinti, minden más álláspontnál kevésbé teheti felelőssé az egyedet azon viszonyokért, amelyeknek teremt­ménye lévén, szocziális marad, bármennyire szeretne is ala- nyilag föléjük emelkedni“.2) Mennyire hű marad Marx ezen természettörténeti fölfogásához, mutatja az egész „Kapital“, amelyet röviden a tőkeszerzés mechanikájának lehetne nevezni, s mely a tőkefelhalmozás különböző fokozatait mennyiségtani formákkal fejezi ki. fi Das Kapital. Kritik der politischen Ökonomie. 2. kiad. 1872. 822. old. 3) U. o.

Next

/
Oldalképek
Tartalom