Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
I. Rész. Fordítás
Azon elméletek, amelyek az államnak több hatalmat tulajdonítanak. 23 3. §. Újabb vélemények az államhatalom feladatairól: Stahl, Bluntschli, Ahrens, Lásson. A Hegel és epigonjai óta fölszinre került államistenítő elméletek ellenében nem maradhatott el a józan emberi értelem visszahatása sem. Sajnos, az állami mindenhatóságot teljesen legyőzni lehetetlen volt. A különféle vélemények beláthatatlan útvesztőjéből csak egy-kettőt mutatunk be példaképen az olvasónak. 1. Stahl megkisérlé a pogánynyá lett államot visszatéríteni a kereszténységre. Stahlnak érdeme, hogy nem katholikus körökben bizonyítá azt, hogy csak az Istennek, a világ Teremtőjének és Urának akaratában található az államhatalom számára biztos alap s hogy az állam nem egyedüli jogforrás. Sajnos azonban, Stahl nem tudott egészen az uralkodó eszmék fölé emelkedni. Olyan feladatokat tulajdonít az államnak, amelyek könnyen veszélyeztethetik a magánosok minden jogát. Az állam az ő szemében „röviden szólva, az erkölcsi világ“. „Valamint az erkölcsi világnak minden foka- és módozatában ez a hármas czélja van, u. m. az emberiség jóléte, a teremtő és alkotó gondolatbőség nyilvánosságrahozása, és a szentség és igazságosság uralma és mind a három egymást kölcsönösen át meg áthatva elválaszthatlan egységben van, épugy az állam is három irányban fejt ki munkásságot, mely irányok : polgárainak védelme és istápolása, — a nemzeti lét betetőzése — őrködés a törvényszabta életrend megtartása fölött. Az állam nyújt polgárainak kifelé oltalmat, belül békét, elhárítja az elemi csapásokat, gondoskodik élelmi szerekről, a nevelésről, a jó polgári erkölcsökről. Az állam biztosítja a nemzeti létet természetes és erkölcsi erőinek (hadierő, gazdagság és nevelés) kifejtése, a nemzet be'ső, szellemi egyediségének kinyilvánítása és végül saját sokféle, mechanikai czélszerüséggel és erkölcsi fegyelmezettséggel berendezett épületének teljes betetőzése által“.’) A) Rechts- und Staatslehre auf der Grundlage christlicher Weltanschauung II. köt. 2. rész 131. 1.
