Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
I. Rész. Fordítás
Az úgynevezett „jogállam“ elmélete. 1 j Természetesen mindéi; magasabb jónak félreismerése vagy megtagadása, vagyis a naturalizmus a maga meztelenségében az a végső főok, amiért egyes nemzetgazdászok a múlt század közepe óta azt kívánják az államtól, hogy a nemzetgazdászat terén összefont karokkal tétlen vesztegeljen, akár csak egy rendőr a vásáron.1) Fejtegetéseink megértésére szükséges, hogy a manchesteri jogállam alapfogalmaiba nem- zetgazdászati szempontból alapos pillantást vessünk. A tiszta naturalizmust, amint az az Istentől való elpártolásból, az eredeti bűn és az egész természetfölötti világrend tagadásából következik, már Rousseau határozta meg a szavakkal : minden ami a természettől származik, az jó.* 2) Ez volt az alapelv, amelyből a fiziokraták, Quesnay és tanítványai a nemzetgazdászat tulajdonképeni megalapítói kiindultak és ismert jelszavukhoz : „Laisser faire, laisser passer“ eljutottak. Ha az ember természeténél' fogva jó, sőt tökéletes, mire való akkor őt törvények által korlátolni s megszorítani ? Adjunk neki teljes szabadságot, bízzuk őt természetes hajlamaira és ösztöneire és a legszebb világrend önmagától fog létrejönni ép úgy, miként Darvin szerint a létért való általános küzdelemben a fajok természetes kiválása által, az állatországban a legszebb rendnek és a legnagyobb haladásnak önmagától kell létrejönnie. A fiziokrata rendszernek ez az alapgondolata. Ennek egyik főképviselője, Mercier de la Rivière mondja, hogy : „az egyéni érdek élénken és szünet nélkül minden egyes embert arra ösztönöz egyes esetekben is, hogy azon dolgokat, amelyeknek önmaga a szerzője, tökéletesítse és sokszorosítsa ; ezáltal ő azon örömöket akarja öregbíteni, amelyekkel másoknak szolgálhat, hogy ezáltal ismét azon élvezeteket öregbítse, amelyeket neki viszont mások szereznek. A világ azután önmagától halad a maga utján. Az élvezetvágy és az élvezet szabadsága, amelyek szüntelenül a termények sokasításán és az ipar fejlesztésén dolgoznak, idővel aztán oly mozgató erőt *) Idevonatkozőlag lásd Laveley Emil : „Die neuen Ziele der Nationalökonomie und des Socialismus“ ez. művét. Lipcse. 1875. 7. és 28. 1. 2) Tout est bien,sortantdesmainsdel’auteurdeschoses; tout dégénère entre des mains de l’homme. „Emile“ ez. művének első könyve e szavakkal kezdődik.
