Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
Joel. 321 amely népek a szent ügynek ellenségei s folyton folyvást üldözik a választott népet, tehát vezeklés helyett uj bűnöket követnek el, azok elpusztulnak. Jóéinál különben is egészen más a dolgok menete, mint Zakariásnál. Scholz csupán Merxet követi s ugyanazon bizonyságokkal él, csakhogy más sorrendben, a) Idézése alapján kezdi meghatározni Joel idejét és védelmezi azt az inspiráczió fogalmával teljesen ellenkező felfogást és állítást, hogy az egész jövendölés csak tákolmány. Okoskodik még ilyesmikből is : . . mint az Ur mondotta . . . Tehát már megmondotta előbb valahol és keresi, hol mondott az Ur, mely prófétánál valami ilyen, vagy hasonló dolgot : megfeledkezvén arról, hogy a héber nyelv természete szerint ami egyszer befejezett, komplett dolog, milyen egy-egy prófétára nézve a kinyilatkoztatás, azt a héber perfectummal mondja és írja. Így tesznek oly próféták is, a kik először kapnak valamely kinyilatkoztatást: nálok is „dixit“, mondotta az Ur. b) Másodszor a stilushoz fordul és itt már híven fölhasználja azt az előbbi abszurd állítását, hogy az egész jövendölés tákolmány. Mindezekre már máshol megfeleltünk, c) Harmadsorban a nyelvezet nyomán iparkodik fogságutánivá tenni, bizonygatva, hogy a próféta kaldaizál. De mint fölvetett példáiból láttuk, alaptalanul. — d) És végre negyedszer a könyvnek tartalma alapján okoskodik, czáfolva itt egy helyen Merx állítását, mintha Joel szerint semmi gabona sem volna már az egész tartományban. Különben, mint Merx, elmondja, hogy bűnöket nem említ, másrészt meg királyt sem ... s ez állapotok a fogság utáni időkre illenek. Korának közelebbi meghatározásánál Abdiást Jeremiással egyidejűnek állítja, Joelt pedig, mert sok közötte és Abdiás között a rokonság, Abdíással tartja egykorúnak. Ámde Abdiást, mint látni fogjuk, ily messze korba semmi esetre sem tehetjük ő a régi Munkálatok. — A vitás idejű próféták kora. 21
