Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

322 Munkálatok. — A vitás idejű próféták kora. próféták egyike s ha Scholz tart valamit jelen bizony­ságának erejére, Joelt is a régi időkbe kell he­lyeznie. Abdiás. Abdiás prófétának kisded jövendölése vagyon az idumeusok ellen, akik Juda ellenségeinek kezére ját­szottak volt s jóllehet atyafiak Jákobbal, mégis azok között voltak, ,,akik bementek Jeruzsálembe és sor­sot vetettek a szent város fölött“ (10. 11.) Szégyen és megaláztatás, teljes leigázás leszen büntetése go­nosz viselkedésüknek. Látjuk tehát, hogy e jövendö­lésben, mint közel múlt1), élénk emlékezetben lévő esemény vagyon említve Jeruzsálemnek elfoglalása (11) külföldiek által, amely elfoglalásban s a rákö­vetkező pusztításokban a Jákobbal rokon Edom is, Ezsau népe részt vett. Az a kérdés most, Jeruzsá­lemnek mely elfoglaltatásáról van itt szó, mert ha ezt meghatározzuk, egyszersmind a próféta működé­nek idejére nézve is határoztunk. Calmet2) után sok újabb iró, köztük de Wette3) Jeruzsálemnek Nabukodonozor, babyloni király által történt elfoglalását és lerombolását értik az Adbiás próféta-említette elfoglalás alatt, s ennek alapján Abdiást a fogság idejébe teszik. Okaik a következők :4) a) Abdiás szerint Jeru­zsálem pusztulásánál Edom más népeknek volt segítségére és ekkor egyik gonoszsága az, hogy megölte a menekülőket (14) : ez pedig a kaldeusok fi Egyáltalában nem lehet állítani, hogy Abdiás az idumeu- soknak s gonosz közreműködését csak jósolja. Az egész ugyanis múlt eseményképen van előadva. Továbbá semmi czélja nem lehet a prófétának idegen népnek gonoszságait jósolni, midőn nem egyenesen a saját népéhez beszél, hogy ellenségeinek gonosz­ságában, az ő bűnhődését jósolja, fi Diotionarum . . . fi de Wette-Schrader : Lehrbuch der hist, kritischen Einlei­tung 459. 1. fi V. ö. Knabenbauer 1. m. 340. sk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom