Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

, - Joel. 309

egész didaktikus próza emelkedettség nélkül. De mások egész máskép nyilatkoznak. Ám föltéve, de meg nem engedve, hogy úgy van, azt kérdezzük, vájjon első sorban nem az Író természetétől s tehetségeitől függ-e a stilus minősége? Vagy pedig Ozeást is későbbi időkbe kell tennünk, mert az ő stílusa nem szép, sokszor a homályosságig rövid és nehézkes ? — És mely helyek mutatják, hogy Joel stílusa nem emelkedett ?

Nem emelkedett a 3. fejezet 5. verse (2,32.), pedig annak már csak lendületesnek kellene lennie, mert önálló résznek a befejezése. A másik hely, amelyből kitűnik, mily csekély a jövendölésben az emelkedettség a 4. fejezet 4. verse (3. 4.). Pedig az magasztos jelenetnek a leírása! Igen, magasztos jelenetnek, de magasztos leírása ! Az igazságos, a hatalmas Isten szavaiban mennyi a fönséges nyugalom, midőn szól : „De mi közöm nekem veletek Tirus és Szidon és a filiszteusok minden határai ? Vájjon boszút akartok-e ti én rajtam állani? Ha boszút akartok én rajtam állani, igen hamar visszafordítom azt fejetekre.“ — Az előbb említett versből pedig (2,32.) az Istenbe vetett erős bizodalom s a biztos reménység szól biztatólag a néphez, mert : „Leszen, hogy mindaz, ki segítségül híja az Úr nevét, üdvözül ; mert Sión hegyén és Jeruzsálemben szabadulás leszen, mint az Úr mondotta és a maradványokban, kiket az Úr hivand.“

Ami pedig a sáska-okozta csapásnak leírását illeti, mint lehet azt egészen prózainak nevezni? Ugyan mikép lehetne még bármely elemi csapást képzeletet megragadóbb, lelket-fölrázóbb módon leírni : „Halljátok ezt vének! és vegyétek füleitekbe föld minden lakói, mondjátok el fiaitoknak nemzedékről nemzedékre, mert nem történt ilyes napjaitokban, sem atyáitok napjaiban .... Puszta a tartomány, sír a föld, sírnak a papok, az Úr szolgái, mert elvétetik az eledel- s italáldozat az Úr házából .... Le vannak verve a szántóvetők, ordítanak a szőlőmivesek ....