Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

mánynyal együtt kétségkívül erős külső bizonyíték Joel próféta működésének régisége mellett. A régiségen kívül többre persze ez alapokon nem lehet következtetni, mert részleteiben igaznak egyiket sem fogadhatjuk. Hisz a részletekre nézve magok is eltérnek egymástól, ellenkező időket emlegetve, hanem megegyeznek abban, hogy mind réginek tartja. A későbbi kor tudott annyit atyáinak hagyományaiból, a rabbik tanításaiból s a „locus in canone“ alapján, hogy Joel a régi próféták közöl való s midőn közelebbről megakarta idejét határozni, ebbeli tudásának valóban kifejezést is adott. Innen van, hogy a dolog magvára nézve nincs eltérés, mert ez régi, hagyományos ; a burok azonban későbbi s ezért többféle.

Végre a jövendölés tiszta, aranykori nyelvezete a harmadik ok, mely azt követeli, hogy mindenesetre a zsidó nyelv s irodalom aranykorába helyezzük. Ez annyira elismert tény, hogy ellene Merx és Scholz egyedül állanak. Scholz ') különben csak Mer- xet utánozza,2) midőn elismeri, hogy Joel stílusa, szép ugyan és sima, ámde ráfogja, hogy ez nála csak afféle renaissance-jelenség, a régi prófétáknak tanulmányozásából eredő stilrokonság. Inkább hasonlít a tanult mazoréták, mint Ámosz és Ozeás nyelvéhez. Próza költői versszakok nélkül. Szóval mind az egész jövendölés annak nyomait viseli magán, hogy Írója a régi prófétáknak utánzója volt.

Kár, hogy csak ők ketten födözték fel ezt ily szépen, mások, kitűnő nyelvészek, még raczionalisták is, milyen Ewald és Jahn egészen másképen Ítéltek felőle.

És mely okok vitték őket ily fölfedezésre? — a) Mert sok helyütt (tehát nem mindenütt!) nincs már benne semmiféle parallelizmus. — Ozeásban még kevesebbet találnak, ott is már hiányzik? — b) Az *)

*) Scholz : Commentar zum Buche des Prof, Joel 7—10 1.

3) Merx : die Prophetie des Joel 3. 1.

308 Munkálatok. — A vitas idejű próféták kora.