Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
Joel. 307 össze a véneket. És ez utóbbi szöveg, e további contextus, távolabbi ugyan, de szoros hasonlóságánál fogva követeli, hogy amint itt, úgy az előbbiben is a papokat tegyük alanynyá, akik a véneket Összehívják ; amint hogy a papokra illik a következő állítmány is: kiáltsatok az Úrhoz a nép nevében (1, 14.) Hanem, föltéve, de meg nem engedve, ha Így is volna : gyűjtsétek egybe ti vének a föld minden lakóit, még akkor sem lehet e helyből arra következtetni, hogy Joel idejében Júdának nem volt királya, mert im’ a vének az intézkedők. Tudjuk ugyanis, mily nagy tekintélye volt a zsidók előtt mindig az aggkornak, hogy bizony, ha a falu vagy város élemedett férfiai szavukat fölemelik s Isten házába hívják a népet, aligha marad hívásuk hatás nélkül. A próféta tehát okosan teszi vala, hogy hozzájuk fordul : az ő tekintélyök fölhasználásával czélját könnyebben elérhette. Ezt pedig megtehette Joel, hogy ily czélból a nép véneihez forduljon, akár volt Júdának akkoriban királya, akár nem. Ebből tehát semmit sem lehet következtetni. * Összefoglalva mind, a miket eddig elmondottunk, a „locus in canone“ alapján bizonyos, hogy Joel a régi próféták között foglal helyet és Ámoszszal meg Oziással egyidejűnek kell lennie, vagy legalább csekély lehet közte s köztük az időkülönbség. Ezt megerősíti a zsidó hagyomány, amely szent Jeromos szerint azt tartja, hogy Joel fia volt a szareptai asszonynak, kit Illés halottaiból föltámasztott volt, avagy pedig férje. Szintigy a Talmud is a legrégibb időket tulajdonítja Joelnek,1) a mi a szent Jeromos említette hagyo: ) Taanit va Raschi Jóram idejébe teszi működését, tehát szintén régi időbe. Ámde ez semmiképen se lehet azért bizonyság egyszersmind amellett, hogy Joel csakugyan Jóram idejében működött; mert számtalan példák vallanak arra, hogy a Talmud- nak ily részletekig hinni nem lehet. Jóram alattinak mondják, mert egyik-másik rabbinak épen igy tetszett a dolog némely korrajzi konjektura alapján ; másnak a manasszesi idők tetszettek, tehát oda helyezte. Ami konjekturáikat illeti, azokhoz, még hozzá szólunk. L. Pr. Dr. Jul. Fürst: der Kanon d. A. T. 30. 1. 1. sz. jegyzet. 20'
