Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

Joel. 305

ezt látjuk bukásának történetéből, a) Ha Joás király- «)Krón.U.26. ságára ráillik a próféta jövendölésének nevezett része, 16.17.18. épugy rállik Oziás korára is ; de másrészt meg nem kell oly időt keresnünk, amelyre e korrajzi adat még jobban ráüljék, mert a magas helyek tisztelete épen nem kívánja ezt.

Hát miért szól mégis Ámosz (2. 4.) a bálványimádás bűnhődéséről, mig Joel nem említi azt? Feleletünk : Ámosz nem a maga korabeli bálványimádást, hanem atyáikét emlegeti : „ . . . nem kegyelmezek . . . mert megcsalták őket bálványaik, melyek után az ő atyáik mentek vala“ (2. 4.) Ozeás hasonlóképen Júda fejedelmeinek gonoszságairól beszél (5, 10.) és nem fejedelmének gonoszságáról, aki alatt a maga korabeli fejedelmet érthetnők.

Még egy és utolsó bizonyságuk van a joási kor védőinek állításuk igazolására és azt ugyancsak korrajzi körülmények összeegyeztetéséből merítik. Királyt sehol nem említ Joel, hanem jövendölésének idején csak a papok és vének az intézkedő személyek. — Királyt nem említ ; vájjon miért kellet légyen neki a királyt fölemlítenie ? — Mert a népnek többi osztályait mind külön megemlíti, épen csak a királyról nem szól. És melyek azok a néposztályok, amelyekről megemlékezik ? A papok, a vének, a szántóvetők és szőllőm i- vesek.

Ezeket fölemlíti, de csak mert velük dolga van.

Jgy a második versben a vénekhez szól, mert csak azok tudhatják, mint sok időket megélt emberek „ha történt-e ily csapás a ti napjaitokban, vagy atyáitok napjaiban . . . ,“ A 13. versben a papokhoz szól, mert ők az oltár szolgái ; az ő tisztük istentiszteletre hívni a népet, kezdve a vénektől, összehívni a föld minden lakóit ; az ő dolguk vallási gyakorlatokat szentelni és vezekléssel s imádsággal megengesztelni Istennek haragját. — A szántóvetőkhőz és szőllőmivesekhez intézi szavait, mert az Urnák csapása leginkább őket érte ; „a szőllő ki van száradva, — oda a föld aratása.“

Munkálatok. — A vitás idejű próféták kora. 20