Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
298 Munkálatok. — A vitás idejű próféták kora. a) Joel, 2. 1 16, 17. jS) Krón. 2. l< 21, 10, 11. y) Krón. 2. k 22. 3. sk. nával Sionbán, szenteljetek böjtöt, hívjátok össze a sokaságot, gyűjtsétek egybe a népet, . . . véneket, kisdedeket és csecsemőket. A tornácz és oltár között sírjanak a papok, az Úrnak szolgái“ . . . «) Kitetszik e helyekből, hogy akkor a jahvitikus kultus, az igaz Istennek tisztelete volt uralkodó Júdában, mert csak e kultus, csak a mózesi törvények értelmében zengnek harsonák Sionból s gyülekezik össze a sokaság, hogy böjtöt tartson. Csak ezen kultus értelmében siránkoznak a papok a tornácz és oltár között : a papok tor- náczában. Jahve tisztelete pedig Mózes törvényei szerint csak Joás uralkodásának idején volt rendezve azon legtávolabbi időhatárok között, melyekbe Joel működése idejét helyezték volt. Jóramról ugyanis ezeket olvassuk : „Elhagyta vala atyáinak Istenét, azonfelül magas helyeket is építe Júda városaiban és paráználkodásra (a zsidó nyelvszokás ennek nevezi a bálványozást) vivé Jeruzsálem lakóit s vétekre Júdát.“ ß) Tehát nemcsak „excelsa coluit“ Izrael királyainak módjára, hanem még bálványozó is volt. — Nem különben nyilatkozik a Szentirás Okoziásról, hogy bálványozó, mert „anyja hajtá rá, hogy istentelenül cselekedjék“ és valóban ő is Ákáb házának utain jára. y) Utána pedig épen anyja, az istentelen Atália, következett az uralkodásban és a mint fiát a gonoszságra hajtá, oly gonoszul uralkodott annak megöletése után maga is, miglen letették, és az öldökléseiből megmentett Joás, Okoziás fia került trónra. Kiskorúságának idején Jojada, a főpap, igazgatta a kormányt és megtisztítá Júdát a bálványoktól, helyreállítá és rendezé Jahve tiszteletét. Tehát a jelzett határon belül Joásnál akadunk először oly körülményekre, melyekre ráillenek a próféta szavai. És utána, uralkodásának első fele után, egész Oziásig szintén mások a viszonyok, mint amilyeneket Joel érint. Jojada halála után ugyanis Joás engedett az udvari emberek hízelgéseinek s „elhagyók atyáik Ura-Istenének templomát és a berkek- és bálványok
